Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kedves Látogató!

 

Mielőtt belekezdenél az olvasásba, kérlek nézd meg ezt a filmet. Számomra ennél jobban eddig semmi nem adta át az ott megélt érzéseket. Csak 3 perc az életedből, de ezután el tudod dönteni, hogy érdemes-e folytatnod a weboldalam böngészését...

 

Ha megnéztéd a videót, és itt jársz, akkor bizonyára nem is véletlenül keveredtél ide, ahol az El Caminoval kapcsolatos történetemet osztom meg. Engedd meg nekem, hogy nagyon tömören írjak magamról, hiszen talán az egyéniségem is egy kicsit hozzátartozik a nézőponthoz, amelyet megosztok veled.

Már évekkel ezelőtt felmerült a gondolat bennem, hogy végig kéne járnom az UTAT, de igazi belső késztetést nem éreztem magamban. Több könyvet olvastam és filmet is láttam a témában, de ez mind kevés volt ahhoz, hogy rászánjam magam erre a hatalmas lelki és fizikai teljesítményre.
Akkor még igazán nem gondoltam bele, hogy mekkora megterhelés lehet fizikálisan, mert eddig el sem jutottam a tervezésben. Egyszerűen csak nem volt időm arra, hogy egy hónapra kivonjam magam a számomra akkor "hihetetlenül fontos mókuskerekemből".
Aztán elkövettem egy baklövést és pénzt adtam kölcsön valakinek, aki maga is bajba került és nem tudott fizetni. Ez oda vezetett, hogy mindent, amit lehet - amit a mai fejemmel értéktelennek találok - ELVESZTETTEM. Itt az anyagi jellegű dolgokról beszélek. Írd és mondd, semmim sem maradt. "Csak" a családom - a három gyönyörű gyermekem és a szépséges feleségem. De erről olvashatsz majd bővebben is a beszámolómnál... Többen kérdezték, hogy miből futotta a dublini életre és a Caminora, ha nem maradt semmim, ezért itt szeretném megjegyezni, hogy az, hogy mindent elvesztettem, nem teljesen igaz, hiszen maradt két millióm, amiből azt gondoltam, hogy külföldön új életet tudunk kezdeni, ami viszont 
nem jött össze... (Ezen megjegyzés kelte: 2013.05.08)

A vállalkozásaimból kiszálltam, egyrészt kényszerből, másrészt azért, mert rájöttem, hogy nem vagyok jó helyen és nem azt csinálom, amit SZERETEK!

Az utolsó simitásokat 2011. februárjában hajtottam végre és 28-án el is mentem egy hónapra Indiába, ami egy külön történet. Aztán még annak az évnek a szeptemberében kiköltöztem Írországba - egyedül. Nem engedhettük meg, hogy az egész család jöjjön, abban maradtunk Gabival, a párommal, hogy először én megyek és ha minden összejön, akkor követnek ők is.
A családi házunkat 2011 december végén adtuk el, és persze semmi nem maradt belőle a jelzálog kifizetése után.
Bár egyre kisebb rendszerességgel, de a bankok még mindig hívogatnak a hátramaradt tartozásaim miatt, amin én már csak nevetni tudok...

Ide is le merem írni bátran, hogy NEM ÁLL MÓDOMBAN semmilyen banki tartozásomat kiegyenlíteni. Két oka van ennek:
1. nincs egy árva vasam sem 2. ha lenne sem fizetnék...

Tehát az élet lassan úgy hozta, hogy egyik pillanatról a másikra olyan erős elhatározás ébredt bennem, hogy egy hét alatt mindent félretéve megszerveztem az utat - ez 2012 júliusban történt.

Az elmúlt egy évemet azzal töltöttem, hogy önmagam lelki békéjét, harmóniáját próbáltam megtalálni, ami talán több-kevesebb sikerrel össze is jött. Rájöttem, hogy sokkal fontosabb a cselekvésnél a gondolat és úgy döntöttem, hogy ezt nem csak elméletben fogadom el, hanem gyakorlatban is meg fogom tapasztalni - méghozzá a saját bőrömön. Ezt az életemet rászánom arra, hogy mindent megteremtsek - a GONDOLAT ereje álta. 

Ezt nem akarom most jobban kifejteni, mert könyveket írtak vele tele, de esetleg nézd meg ezt a videót és talán egy kicsit jobban képben leszel, vagy még jobban hülyének nézel - nekem igazán mindegy. (Mivel angol nyelvű, ne felejtsd el bekapcsolni a feliratot a lejátszó alján.)

Azt hiszem, hogy lehetetlen öt perc alatt megismerni valakit, ha a szavak szintjén gondolkozunk, de ha érzel, akkor ennyi is elég. Ha meg nem, akkor nincs is jelentősége, hogy mennyit írok.

Remélem élvezni fogod a beszámolót, ha nem, akkor legalább a képekért és a gyakorlati tanácsokért érdemes volt ellátogatnod ide.

Bármilyen véleménynek csak örülni tudok, lehet az hideg vagy meleg, de legyen építő jellegű! Mielőtt véleményt formálsz, vagy elítélsz, kérlek vedd fontolóra, hogy nem jártál az én cipőmben egyetlen métert sem.


Legyen a következő pár sor mottója a honlapomnak:

 

"Mindenik embernek a lelkében dal van
és a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének,
az hallja a mások énekét is szépnek."

(Babits Mihály)

 

Nagyon jó utat kívánok!

 

Arnold


Úgy döntöttem, hogy a Gabira vonatkozó részeket "cenzúrázom", és nem teszem publikussá, hiszen nem adhatok energiát annak, amit nem akarok, és amit másképp látok már - 2013.01.27-én teszem ezt, egészen addig, amíg a kapcsolatunk valamilyen határozott végkifejlettel nem bír. Sajnálom.

...Tekintettel arra, hogy a kapcsolatunk fégkifejlethez ért, törlöm a cenzúrázott részeket - 2013.10.16-án. 

 

 

 

FONTOS: Ha hozzá szeretnél szólni bármelyik bejegyzéshez, akkor a "Cím" helyére a kommentednek adott címet, és ne a sajátodat írd be! 

 

 

Ide kattintva ugorhatsz az előzményekhez >>>


Ide kattintva ugorhatsz csak az útleíráshoz >>>


Ide kattintva ugorhatsz csak a gyakorlati tanácsokhoz >>>


 

Előzmények - 2012. július 26. Dublin

2012.10.10

| Hozzászólások: 4

| Menüpont: El Camino - Miért indultam el?

| Fényképek: Előzmények


Azért, hogy teljesen képben lehess az út során megélt élményeimről, egy kis összefoglalást szeretnék adni a megelőző életciklusomról. Nyugodtan ki is hagyhatod...
 

 

Előző életünk