Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Előzmények - 2012. július 26. Dublin

 

Érdekes, hogy mennyire gyorsulnak az események. Július 17-én merült fel bennem, hogy kivonom magam egy kicsit a körforgásból és a mai napra minden le is van szervezve…

imag0200.jpg23-án este megrendeltem az összes repülő- és vonatjegyet. Oda szeptember 05-én megyek párizsi érkezéssel majd másnap tovább Bayonba TGV-vel és vonattal Saint Jean Pied de Portba (továbbiakban csak SJPP). A tervezett visszaút október 10-e, Santiago – Madrid – Budapest útvonalon.

Sikerült az itteni albérletet úgy kiadnom, hogy nem veszítjük el a 900€ kauciót.

A családnak is megvettem a visszaútra a repülőjegyet augusztus 06-ra és én is végleg haza költözöm 16-án. Azért kell itt maradnom egy kicsit tovább, hogy az előzőleg lehozott cucc visszafuvarozását leszervezzem.

Miután hazaérkezem 2 hetem lesz az itteni 9 napon kívül, hogy erőnlétileg felkészüljek a túrára. Érdekes, hogy január közepétől szinte minden nap futottam 12-24 km-eket, tehát nem hiszem, hogy gondot okozna a fizikai megterhelés, legyen az akár 30 km gyaloglás naponta.

A Bódhi fa, amely alatt Budha megvilágosodott.Azt hiszem, hogy ez az út egy kicsit mélyebb hatással lesz rám, mint a tavalyi indiai volt.

Akkor nem is érzékeltem átütő változást. Azzal csak lezártam az anyagi világhoz fűződő pénzügyi, üzleti kapcsolatomat. Ez az út ennél sokkal többről szól, itt csak magammal leszek és rengeteg időm lesz végig gondolni a teljes életemet. Nyitott vagyok mindenre és elengedek - megengedek mindent magamnak.

A jelenlegi állás szerint Gabival vége az evilági kapcsolatunknak, mint férj és feleség. Remélem, barátok tudunk maradni, legalább is ezt szeretném, és ebben hiszek.

Utolsó három hét összefoglalója:

 

Augusztus 06-án a családom hazautazott Dublinból és csak én maradtam egyedül. Egy kicsit tartottam az elmúlt hónap együttléte után a rám szakadó magánytól, de e félelmem, mint utólag kiderült, teljesen alaptalan volt.

imag0238.jpgKaptam 10 napot Dublinban egyedül. Igaz ez megvolt előzőleg is, de most más dimenziókba helyeztem az ittlétemet. Vettem egy túrabakancsot 55€-ért és úgy gondoltam, hogy itt a legjobb alkalom arra, hogy betörjem. Fel is kerekedtem és nekiveselkedtem a Phoenix Parknak, ami a világ egyik legnagyobb belvárosi parkja a maga 707 hektáros területével. Hosszában éppen 5 km hosszú és én itt kezdtem a felkészülést. Az első nap 20 km-t mentem és estére semmi bajom sem volt. A második napon az első napi sikereken felbuzdulva már 30 km-t tettem meg. Ez volt az első alkalom, hogy megtapasztalhattam a lábon lévő vízhólyagok áldatlan hatását. Négy napig mentem úgy, hogy a vízhólyag jóvoltából a fájdalom állandó társam volt. Még a keletkezés napján kiszúrtam mind a kettő lábamon és onnantól kezdve nem vettem tudomást róluk.

Összesen 170 km-t tettem meg Dublin belvárosában, gyönyörű napsütéses időben. Hálás vagyok Dublinnak, hogy elkápráztatott ezzel az utolsó pár nappal. Dublin a legszebb városok egyike, a kedvencem, szeret engem és én is szeretem őt.

A bakancsot sikerült teljesen alkalmazkodóvá tenni, azaz betörni, és a túrabot használatát is elsajátítottam.

Ahogy hazajöttem, szinte csak Anyunál voltam kint és Gabi szüleinél csak pár napot töltöttem. Ennek nagyon egyszerű oka van, éppen hogy csak megtűrnek és nem is nagyon kommunikálnak velem.

1.-gyonyoru-csaladom.jpgA családom minden emberi mérce szerint tökéletes és gyönyörű, de ennek ellenére Gabival megbeszéltük, hogy a kapcsolatunknak nem sok értelme van tovább - bár az Ő részéről inkább csak egy elfogadást érzek, nem akaratot. Én sem vagyok teljesen meggyőződve arról, hogy ezt akarom, de most így érzem. A legfőbb gondom, hogy hiányzik a kapcsolatunkból a szenvedély.

Nem szeretnék kompromisszumokat hozni többet az életemben, hiszen azért jöttem a földre, hogy boldog legyek. Nem csak létezni akarok valaki mellett, hanem élvezni az életet, teremteni, alkotni, szeretni, kommunikálni, elutasítani, elfogadni és mindent, ami a földi léthez tartozik.

A közeli hozzátartozóim és a barátaim közül is sok, teljesen idiótának néz, de ez engem vajmi kevéssé zavar és nem tántoríthat el attól, hogy az legyek, aki lenni szeretnék. Jogom van hibákat is elkövetni.

Persze a kérdés az, hogy tudok-e egyáltalán hibákat elkövetni? És nem azért, mert tökéletes vagyok, hanem mert minden döntés során a legjobbat választom - és ez igaz rád és minden emberre, mindig, minden körülmények között (Alekosz után szabadon).

Az emberek a legtöbb, kompromisszumból meghozott döntést, visszatekintve egy későbbi, magasabb tudatosságból, hibának értékelik. És ez egyáltalán nem helyes, hiszen mindig, minden helyzetben a legjobb döntést hozzuk, hiszen nem tudunk máshogy dönteni – ha tudnánk, akkor úgy döntenénk. Éppen ezért kár a múlton rágódni és azt mérlegelni, hogy mi lett volna, ha…

Olyan sok, környezetemben lévő párkapcsolat nem életképes, mégis fenntartják azt, mert a társadalmi elvárások ezt diktálják. De miért is? Azt akarjuk, hogy a gyermekeink leéljék ugyan azt a mintát, amit mi is követtünk? Legyenek éppen olyan boldogtalanok, mint mi? Tisztelet a kivételnek. Szerintem azt kell nekik megmutatni, hogy két szülő élhet harmóniában a nélkül is, hogy együtt lenne. Mennyivel jobb a gyerekeknek, ha őszintén és nyugodt szívvel fordulhatnak két olyan emberhez, akik harmóniában vannak – külön, mint két emberhez, akik ugyan együtt vannak, de marják egymást. A szeretet a legfontosabb a gyermeknevelésben, minden más csak ebből fakad.

imag0331.jpgÉn tiszta szívemből úgy érzem, hogy Gabival mindent megbeszéltünk, és amit lehetett azt megtanítottuk egymásnak. A kapcsolatunk nagyon sokat adott nekem és remélem, hogy neki is. Gabi annyira kedves, önfeláldozó és szolgálatkész, emellett még gyönyörű is. És ez nekem mégsem elég? Sajnos nem. Hiányzik belőle a túlzás, az akarom, amit én szenvedélynek hívok, ami megfűszerezi az életet.

Persze most egy kicsit üres vagyok, de talán hosszútávon jó döntést hozok. Nehéz szívvel engedek el valamit, ami meghatározó volt az életemben.

Jelenleg egy dolgot tudok biztosan: végig csinálom az El Caminot és sodródom az árral. Minden azért van, hogy megtaláljam önmagam és a belső harmóniámat.

 

Ugrás az aktuális képekhez (új oldalon) >>>

 

Ugrás az úti beszámolóra (ezen az oldalon) >>>

 

 

 

A mappában található képek előnézete Előzmények

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

4531 Nyírpazony, Dózsa Gy. u. 29

Vincze László,2012.11.06 17:40

Bár "csak" néhány éve találkoztam Veled először, sokszor azt érzem, évek óta ismerjük egymást...
Csodálom elhatározásaidat, tisztelem döntéseidet és tanulok a Veled megtörténtekből. Én is azt hiszem, nagyon értékes példa vagy/leszel azok számára, akik az anyagi világ útvesztőiből ki akarnak kerülni...

:-)

Arnold,2012.11.06 18:03

Laci! Köszönöm, azt hiszem, hogy jól látod - éppen az a célom, hogy az emberek tanuljanak.
Legyünk nyitottak a változásra, és tudjuk azt, hogy minden ÉRTÜNK történik!
Nagyon nagyra értékelem, hogy megtapasztalhatom ezt a gyönyörű világot! :)

Írország ....? ......... megannyi élet, mikor is?

Maayan,2012.11.06 16:25

Írország ...
nem véletlen :) majd egyszer elmesélem :)
tetszik az őszinteséged, és a félelem hiánya, ami egyben a szabadságot is jelenti - tanítsd meg a gyerekeidnek

Re: Írország ....? ......... megannyi élet, mikor is?

Arnold,2012.11.06 16:42

Kedves Maayan! Ahogy olvastam a bejegyzésedet az Útkeresőben, arra gondoltam, hogy érdemes lenne neked is leírnod az élményeidet! Jól érzem, hogy Te is elég sok mindent elengedtél?
A szavak nem tanítanak, de amit lehet megteszek!
Köszönöm kedves szavaidat!