2011.03.04 Péntek – India
Reggel hétkor keltünk, és a csoport 2/3-a lejött a sztúpához. Ez egy hatalmas, gúlaszerű épület, amelynek a háta mögött található annak a Bódhi fának a 3. Generációs leszármazottja, amely alatt Buddha megvilágosodott.
Tekintettel arra, hogy én erről semmit nem tudtam, nem is számítottam semmire. Viszont az energia, ami a sztúpát körülvevő parkba való belépés előtt ért, szinte letaglózott. Még soha ezelőtt nem éreztem ilyet, felállt a szőr a kezemen. Nem csak rám volt ilyen hatással, hanem Bertold is mondta délután, hogy Ő is ugyan ezt érezte. Olyan érdekes a kapcsolatom vele. Egyszerűen csak azt érzem, hogy szeretem. Meglep ez az érzés… Nem sokat beszélgetünk, de mintha lenne közöttünk egy megmagyarázhatatlan összhang. Nagyon tisztelem azért, ahogy alkalmazkodik a társasághoz, örülök, hogy itt van.
9-ig voltunk a sztúpát körülvevő parkban, és ez idő alatt legalább háromszor jött rám a sírás, de mind annyiszor visszafojtottam. Talán nem kellett volna… A korai ebédet egy kedves kis étteremben költöttük el, remek hangulatban.
Délután csoportos foglalkozás volt a Sztúpát körülvevő parkban, ahol András az elengedésről tartott kiselőadást. Érzésem szerint az elengedés semmi másról nem szól, mint Ábrahám tanításairól, más köntösbe bújtatva. Talán annyi a különbség, hogy nem ad a kezedbe egy kulcsot, és nem tesz mögé egy magyarázatot. Érdekes a viszonyom Andráshoz. Nem tetszik, hogy túlságosan egyoldalú a kommunikációja, és inkább kinyilatkoztat, mint tanít. Azt viszont a javára kell írnom, hogy a tudása nagyon nagy, és mindig kijelenti, nem áll szándékában bárkit is meggyőzni. Ettől függetlenül, lesz még konfliktusunk, ebben szinte biztos vagyok, hiszen már az előadás során is többször fejeztem ki egyet nem értésemet, és ellenkeztem is vele. Mintha fenyegetve érezte volna magát a jelenlétem által, mert inkább figyelmen kívül hagyta a megjegyzéseimet.
Az esti vacsit ugyan abban a szutykos kis étteremben fogyasztottuk el, mint a reggelit, a neve Mohamed. 
Visszafelé jövet leültünk egy útszéli boltocska elé, mert Beri és Charlie kávézni akartak. Valakinek eszébe jutott, hogy meg kéne próbálni, hátha adnak sört is, bár a köztéri italozás tilos. Ez egy érdekes tiltás ebben a szabályok nélküli országban, ahol káosz uralkodik, de inni azt nem szabad az utcán… A lényeg az, hogy volt sör, amiből nem keveset megittunk, az otthoni pálinkával együtt, amit eredetileg fertőtlenítés céljából hoztunk. Nekem ez olyan szinten sikerült, hogy másnap reggelre teljesen összehánytam a hotelszobát. Ez volt az én elengedésem. A teljes bélflórám kiürítésének azt is köszönhetem, hogy azon kevesek közé tartoztam, akit nem döntött le a lábáról a higiénia. Nagyon sok dolog kimaradt, de ez a szerencsém, mert bizonyára nem lennék büszke magamra. Bertold elbeszélése alapján, volt is egy kisebb konfliktusom Andrással, amire én csak homályosan emlékszem. Úgy érezte, hogy tisztáznunk kéne a délutáni afférunkat. Szerinte én minden áron kontrolt akarok gyakorolni az életem felett, ami nem feltétlenül az elengedés művészete. (Ezt a naplót 2012.12.15-én másolom be ide a honlapomra. Ezt azért tartom fontosnak megjegyezni, mert most egy kicsit magasabb nézőpontból vagyok képes vizsgálni az akkori reakcióimat, és egyet kell értenem Andrással a túlzott ellenőrzést illetően, ami nem csak a saját, hanem a környezetem életére is vonatkozik. Ez az oka annak is, hogy Gabit elvesztettem.) Nem tetszett neki, hogy hőzöngök az éjszakában és túl nagy pofám van, amire én közöltem vele, hogy engedje el ezt az aggodalmát: „Engedd el András, Engedd el.” Mondtam olyat is, hogy az egyszerűség az igazság előszobája, ami talán a magyarázatai bonyolultságára vonatkozhatott, de az is lehet, hogy ezt az idézetet mostanában olvastam, és annyira tetszett, hogy alkalmazni akartam. Őszintén leírom, amit gondolok, mert nem hiszem, hogy egy spirituálisan olyan előre lévő embert, mint András, meg tudok bántani, viszont elgondolkodásra késztethetem. Tanítónak tartom, aki nagy tudás birtokában van, de még nincs kész. Jó úton halad, de túl sok kérdőjel van benne, elsősorban önmagával kapcsolatban.
És az is lehet, hogy egyáltalán nincs igazam… 
Le akarok írni még egy fontos momentumot, ami a mai napon történt. Ebéd előtt Charlieval átmentünk a bankba pénzt váltani. Mialatt ott ültünk a sorunkra várva, szóba hoztam az esti kirohanását. Azt tapasztaltam, hogy nem képes a kritika elfogadására, és nem hajlandó szembenézni a hibáival. Egyből visszatámadott azzal, hogy közölte, a tegnap este, a közös vacsoránál, általam megivott csapvíz, ásványvíz volt. Valóban, este, miután egy kicsit többet ittam a kelleténél, kértem a pincért – puszta nagyképűségből – hogy hozzon nekem egy pohár csapvizet, mert meg akarom inni, bizonyítandó, hogy semmi bajom nem lesz tőle. Minden Indiába és Kínába utazóval közlik is, hogy komoly betegségeket lehet összeszedni a nem megfelelő víz fogyasztása esetén, ahogy ezt András és Tas is többször a tudomásunkra hozta. Mondtam is nekik, hogy ez nem más, mint egy egyszerű programozás, hiszen a végtelen számú lehetőséget összeomlasztották egyetlen lehetséges kimenetellé. Egyébként éppen ezért nem szeretem a cigarettás dobozokon látható képeket, mellyel üzenetet közvetítenek a dohányosok felé, hogy mire számíthatnak. Programozzák a tudatalattit! Ha hiszed azt, hogy a gondolat a legerősebb energia, akkor ezzel egyet kell értened. Ugorjunk, hosszú…
Charlie még azt is mondta, hogy Tas kétszer is azért ment ki az előző esti vacsoráról, mert nem bírta elviselni a stílusomat, amit a lányokkal folytatott kommunikációmban megengedtem magamnak. Én erre nem emlékeztem, de tény, hogy időnként képes vagyok nagyon alpári megmozdulásokra, a szebbik nemet illetően. Nem volt okom arra, hogy kétségbe vonjam Charlie állításait, de gondoltam, biztos, ami tuti, és meg is kérdeztem az érintetteket, valóban bunkó voltam-e. A közvélemény kutatásom eredménye az lett, hogy állítólag senkit nem bántottam meg. Én nem látok tisztán, de az biztos, hogy el kell gondolkoznom a történteken.
Ugrás a következő bejegyzéshez >>>
A mappában található képek előnézete India 2011.03.04.
