El Camino - Az én utam...

Mivel este 9 órakor aludtam, nem volt nehéz reggel 6.30-kor az úton lennem. Sokkal energikusabb vagyok, ha korán kelek. Arról nem is beszélve, hogy ahhoz képest, ahogy tegnap elindultam, ma addigra már az első 10 km-en túl voltam. Mivel korom sötét volt reggel és én nem használom a lámpámat, ezért rengeteg Szentjános bogarat láttam az út mentén. Mint apró kis pontocskák, úgy világítottak és halványultak el. Nagyon szívmelengető látvány volt.

Most simán képes lettem volna még tovább menni, de a következő szállás 16 km-re volt, annak meg nem láttam értelmét, hogy holnapra csak 25 km-t hagyjak. Ez lesz az első alkalom, hogy méterre pontosan tudom, hogy mennyit kell holnap mennem. Tudom, hogy kényelmesen ott leszek este 5-ig.

Ma nem reggeliztem, hanem megálltam Leboreiroban egy kávézónál és ettem két csokis croissant egy tejes kávéval. Annyira kellemes volt az idő, a hely, hogy teljesen feltöltődtem. Holnap is ezt fogom tenni.

Már tegnap is nagyon fújt a szél és éjszaka az eső is esett. Ez volt a jellemző idő egész nap. Többször fel és levettem a ponchómat, ami bosszantóan sok időveszteséggel jár, bár senki nem hajt és időm is van bőven.

Hol melegem volt, hol az eső szakadt, de hideg nem volt, annak ellenére sem, hogy helyenként orkán erejű szél fújt. Az út melletti táj megint nagyon megkapó volt. Fáradságnak nyomát sem érzem, és fájni sem fáj semmim. Gördülékenyen harmonikus napom volt.
Érdekes, hogy itt mennyire megbíznak az emberben. Az út mellett láttam egy árusbódét, ahol csak az árus hiányzott. Volt egy halom gyűmölcs kirakva, ráírva az ár, és egy kassza, ami le volt láncolva. Abba kellett bedobnod a gyümölcs ellenértékét, de persze ez inkább volt becsületkassza, mint jövedelmező vállalkozás. A képen elég jól kivehető minden, az árak az áruk és még a kassza is. Gyanítom, hogy nem sokan éltek vissza ezzel a bizalommal!
Gabinak gondolatban megint megírtam a levelet, most talán nem lett annyira érzelgős, mint előzőleg. Az érzéseim is hullámzanak irányába.

Egyszer olyannak látom, amilyennek szeretném – ekkor feltör bennem minden érzelem, és visszasírom a kis rongyos, 3 évvel ezelőtti életemet. Egyszer pedig olyannak látom, amilyen valójában. Gyönyörű, megbízható, kitűnő anya, gondoskodó feleség, de hiányzik belőle az érzelem és szenvedély. Annyira szeretnék együtt lenni a családommal, vinni a gyerekeket iskolába, oviba, lovagolni, biciklizni, síelni, de valahogy nem látom ezt az életet a lelki szemeim előtt.

Most a prioritás az életemben a pénzkereset. Azt kívánom, hogy kapjuk vissza a pénzünk legalább egy részét, amiből tudnánk egy új életet kezdeni, még akkor is, ha a közös jövő nincs belekódolva a kettőnk kapcsolatába. Vennék egy kis kertes házat nekik, amit felújítanék fél év alatt, és jövő tavasszal kimennék külföldre dolgozni. Gabiéknak meglenne a biztonság, én meg pénzt keresnék.

Ugrás az aktuális fényképekhez (új ablakban) >>>

Ugrás a 18. lapra >>>