Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2012.12.01 Szombat

2012.12.01

Az előző bejegyzésem óta nagyon sokat gyötrődtem. Napokig nem voltam képes dönteni. Pedig hiszem, hogy mindig, minden körülmények között lehetőségünk van arra, hogy mi magunk a számunkra legjobb lehetőséget válasszuk. Igen ám, egyszerű ezt leírni, vagy kimondani, de ha ténylegesen választanunk kell, akkor bajban vagyunk. Talán az lenne a leg célravezetőbb, ha leírnám a saját dilemmámat.

Lassan öt hete, hogy visszajöttem az angliai beteggondozó képzésről, és azóta arra várok, hogy hívjanak dolgozni. Az azóta eltelt időben a legértékesebb tevékenységem ennek a honlapnak a megszerkesztése volt. Ha az oldalakra történt kattintásokat tekintem, akkor már most túl vagyok a négyezren. Ezt nagyon jó aránynak ítélem meg, ahhoz képest, hogy igazán nem fektettem nagy energiákat a publikálásba.

Bármennyire is értékelendő egy honlap létrehozása, és az őszinte szándék arra vonatkozóan, hogy hátha tanul más is az én tapasztalataimból, de legyünk őszinték, ez nem elég ahhoz, hogy anyagi biztonságot teremtsek a családomnak, és visszaszerezzem Gabi bizalmát. Ez persze csak az én elképzelésem, és mivel szabad akarata van mind a kettőnknek, én csak arra lehetek hatással, amit én teszek. Az ő döntésébe már nem akarok beleszólni, csak annyira amennyire az én átalakulásom hatással lehet rá. Ez a megjegyzésem arra vonatkozik, hogy esetleg Ő nem is akar már bízni bennem és újra együtt élni velem.

A honlapomnak azon kívül, hogy a segítségére voltam másoknak (ezt a visszajelzésekből tudom), volt egy engem is meglepő hatása. Bebizonyosodott számomra, hogy mennyire igaz az ADÁS-KAPÁS törvénye – ha adsz, kapni is fogsz. Adj minél többet, tiszta szívből és ne azt nézd neked mi a hasznod belőle. Én a magam részéről nem tudom, hogy hányszor adtam életemben önzetlenül, de nem vittem túlzásba. Mindig volt bennem egy apró hátsó szándék arra vonatkozóan, hogy nekem is előnyöm származik belőle. Ez a web oldal ellenben pusztán csak azért készült el, mert még az úton jött egy nagyon erőteljes sugallat, hogy meg kell csinálnom. Tudtam, hogy nem egyszerű feladat, sok munkával jár, de vonzott az alkotás szépsége is. Amióta kész vagyok, ez kb. három hét, kaptam több lehetőséget is. Egyszerűen elkezdtek jönni az ajánlatok az ismerősöktől, barátoktól, rokonoktól.

A szívemhez legközelebb álló, az egyik olyan rokonomtól jött, akivel alig tartom a kapcsolatot. Két hete felhívott az Apám testvérének a férje, hogy van nekik egy házuk Pest mellett, amit nem használnak és alkalmas lenne vállalkozás beindítására is. Ha gondolom, akkor költözzek oda, és ha van ötletem, akkor még pénzzel is be tudnak segíteni. Feltételezem, hogy a család olvasta az önvallomásomat (Zolinak, az unokaöcsémnek el is küldtem a linket), és úgy érezték, hogy segíteni tudnak. A terveimbe jelenleg nem illeszkedik az, hogy Egerből elköltözzek máshová, legalább is nem Magyarországon, de nagyon megható számomra ez a kedvesség. Lehet, hogy én nem leszek képes NEKIK viszonozni ezt a hatalmas gesztust, de a világ számíthat arra, hogy visszakapja… Köszönöm Gyuri, Zoli, Mesi nektek a hozzám való jóságotokat, nem felejtem el soha. 

Pár nappal ezelőtt, egy olvasó, Hanna (lehet nem is ez a neve) innen a webről, felvette velem a kapcsolatot e-mailben, és elég sokat leveleztünk. Sok olyan kérdése volt, amire nem tértem ki, és ezeket ki is beszéltük. Tegnap meglepő kérdéseket tett fel, pl. milyen munkaajánlatot kaptam, vagy, hogy mi az iskolai végzettségem. Miután ezeket megválaszoltam, a következő levelében arra kért, hogy küldjem el az önéletrajzomat egy egri céghez, akinek Ő ismeri a vezetőjét és ki tudja, hátha érdekes lehet mind a kettőnk számára a dolog. Este ezt meg is tettem.
Itt nem arról van szó, hogy ezt az ajánlatot készpénznek vehetem, hanem arról, hogy valaki energiát fektet abba, hogy segítsen valakinek, akit nem is ismer. Én azt sem tudom, hogy kiről van szó, és Ő is csak annyit tud rólam, amennyit bárki, aki elolvassa az írásaimat. Bár ez talán több, mint amit emberek sok esetben tudnak a másikról. Köszönöm Hanna! 

Aladárhoz (a név nem valós) az „előző” életemben üzleti kapcsolat fűzött, de az idő múlásával egyfajta baráti kapcsolat alakult ki közöttünk. Ő és a testvére közösen vezetik a cégüket, és mivel nagyon sokat beszélgettünk, tisztában vannak azzal, ami engem ebbe a helyzetbe hozott. (erről még nem írtam, de fontolgatom egy „Magamról” menüpont létrehozását, ahol ezt is kifejtem) Az utóbbi időben is, amikor már az üzleti kapcsolat megszűnt közöttünk, figyelemmel kísértük egymást és időnként telefonon, e-mailben tartottuk is a kapcsolatot. Ennek ellenére nagyon meglepett, amikor pár hete felhívtak, hogy lenne számomra egy üzleti ajánlatuk.

Itt érkeztem el ahhoz a ponthoz, ahol dönteni voltam kénytelen.

Az angol munka mellett szól az, hogy két hónap alatt kereshetnék egy millió Ft-ot, amivel lenne lehetőségem egy belvárosi lakás kibérlésére és berendezésére. Azonban elegem volt abból, hogy itthon, ölbe tett kézzel várjak, hiszen nem tudhatom, hogy mennyi időbe telik, mire hívnak.

Aladárék ajánlata közel sem volt ilyen kedvező anyagilag, de mellette szólt, hogy itthon maradhatnék, hosszú távon meglehetősen jó perspektívákat vázol fel, és azt csinálhatnám, amihez értek.

Az én feltételem az volt, hogy elvállalom, de csak úgy, ha kihívnak Angliába, akkor egyből mehetek. Sajnálom, de jelenleg a pénz elég motiválóan hat rám, pontosabban annak lehetősége, hogy új életet kezdhetek. Édesanyám, akivel jelenleg élek, (jelenlegi mottóm, Csoki után szabadon: Anyámmal élek, gyalog járok) nagyon kedves, sokszor jó meglátásai is vannak, de azt is tudom, hogy bolondnak tart a miatt, ahogy az ÉLETHEZ viszonyulok. Arról már nem is beszélek, hogy állandóan a TV-t nézi, és idegesíti magát az országban zajló folyamatok miatt. Én nem vagyok hajlandó azokkal a dolgokkal foglalkozni, amire nem tudok hatással lenni. Első és legfontosabb dolog számomra, hogy rendet tegyek a saját kis világomban, aztán majd jöhet a NAGYVILÁG. Hogyan is lennék képes hatást gyakorolni másra, ha én nem vagyok harmóniába önmagammal, függetlenül attól, hogy mi zajlik körülöttem?

Ami az első pillanatban visszariasztott, Ők nem akarták, hogy elmenjek, ha egyszer munkába léptem. Aztán tegnap délután átmentem az utolsó egyeztetésre és este úgy jöttem haza, hogy kaptam egy autót, amivel járhatok, bemutattak a csapatnak és abba is belementek, hogy két hónapra kimenjek Angliába, amikor hívnak. Nagyon együttműködőek és érzem azt, hogy segíteni is akarnak. Talán az sem elhanyagolható szempont, hogy látják is bennem a fantáziát. Hétfőn kezdek teljes gőzzel. Azt tudom, hogy mindent meg fogok tenni azért, hogy általam is több legyen a cég. Nem a pénzért fogok dolgozni, hanem az alkotás és munka öröméért. Gabin és a gyerekeken is éreztem, hogy nagyon örülnek a döntésemnek.

A mai üzenetem legyen az, hogy ne mással, hanem önmagaddal foglalkozz. Soha ne hibáztasd a világot a miatt, amilyen helyzetben vagy, hanem vedd észre, hogy TE MAGAD vagy a saját sorsod teremtője. Vállalj felelősséget a döntéseidért és ne panaszkodj. Mindig azzal törődj, amire hatással lehetsz, és ne azzal, ami rajtad kívül áll. Sokszor nem tudjuk a dolgokat befolyásolni, de arra, ahogy érezzük magunkat miatta, azt igen. Változtass a dolgokhoz való hozzáállásodon!

A panaszkodás elveszi a lehetőséget tőled, hogy az légy, aki lehetnél. Ne rágódj a múlton, ne aggódj a jövő miatt, hanem törekedj arra, hogy ITT és MOST jól érezd magad.

A tagnap már nincs, a holnap még nincs, csak a MA van. 

A SZERETET legyen veled!

 

Ugrás a következő bejegyzéshez >>>