El Camino - Az én utam...

Olyan sok minden kavarog a fejemben, hogy azt sem tudom, hol folytassam. Azon is gondolkodtam, hogy lehet úgy kéne írnom ezt a blogot, mint az úti beszámolómat, azaz napról napra. Ebben az esetben nem okozna az írás ekkora fejtörést, de nem tudnám olyan jól érzékeltetni a bennem zajló változást, és talán egy kicsit szét is darabolnám a történetemet. Előfordulhatna az is, hogy egy adott napon nem említenék meg, egy akkor lényegtelennek tűnő információt, ami később jelentős mérföldkőnek bizonyul (a maiban van egy ilyen…). Ebből kifolyólag azt hiszem, maradok a bevált receptnél, és egy kicsit több munkával, de inkább utólag rakom össze kerek egésszé a lényeges eseményeket.

Nagyon sok visszajelzést kapok a web oldalon közzétett beszámolóimra, mind barátoktól, ismerősöktől, de több ismeretlen is veszi a fáradságot, és az én legnagyobb örömömre, kifejti a véleményét. Ezt szeretném megköszönni ezúton is.

Most mégis két olyan ember kommentjét szeretném megosztani, akik közel állnak hozzám, lévén a testvéreim.
Az egyik a húgom, akivel az utóbbi időben egyre többet beszélgetek, hiszen Anyunál lakom és Ők 30 m-re laknak tőlünk. Az előző bejegyzésemre a következő e-mailt kaptam tőle:

Szia!

Tegnap este, ahogy végigolvastam az új bejegyzésedet, nem tudtam elaludni... Pedig, amiket leírtál, már előtte elmondtad nekem. Nehéz szavakba foglalnom, mit érzek :o)

Egy biztos, hogy az elmúlt néhány hétben, mióta itt vagy, nagyon-nagyon sokat taultam/kaptam tőled: de a legfontosabb, amit kiemelnék, a családomhoz való hozzáállásom. Rájöttem (bár eddig is éreztem), hogy Ákos, Kata és Zsolt mennyire fontos nekem, és ezt mindennél jobban szeretném nekik kifefejezni, tudomásukra hozni.

Az is biztos, hogy Gabival szemben volt egy ellenállás bennem (ami talán kettőnk hibája volt), de most már szívből kívánom, hogy találjatok egymásra, és legyetek igazán boldogok...MEGÉRDMLITEK!!!!!!

Röviden ennyi.

Köszi mindent: szerető húgod: Réka

Őszintén szólva, nem hittem volna, hogy ilyen hatást váltok ki belőle. Ő az az ember, aki soha nem bírál, és ítélkezik, hanem elfogadja a döntéseimet, tudván, hogy én vagyok a felelős értük.

Mélyen meghatottak a soraid, köszönöm neked Réka!

A másik az Öcsém. Vele közel sem beszélek annyit, mint a húgommal, mert egyrészt nem lakikk a közelünkben, másrészt Ő az esetek nagy százalékában, nem rejti véka alá a véleményét, és időnként ezt nagyon durván teszi. Mentségére szolgáljon, hogy hasonlóan egoista személyiséggel bír, mint én, remek tükörképet mutatva nekem. Nem hiába vagyunk testvérek.
Vele kapcsolatban előzményként el kell mondanom, hogy lassan három hete, hogy befejeztem és publikussá tettem az oldalamat, és akkor 50-60 embernek elküldtem az oldal linkjét, hogy megosszam velük az élményeimet. Bertold is közöttük volt, aki egészen a hét közepéig fel sem hívott és egyáltalán nem reagált. Most csütörtökön viszont az alábbi e-mailt kaptam Tőle:

Cső! 

Na, végre elolvastam mindent! Olyan volt, mint egy Jókai könyv. Az elején - ahogy később írtad is mindent tudok és mindent megmondok - stílus miatt nehezen rágtam át rajta magam, de aztán ez megváltozott és nagyon élvezhetővé vált. Még a végén én is elmegyek :-)))))

 Örülök, hogy jobban megismertelek.

Kicsit úgy érzem, mintha te most egy hosszan tartó innovációs és gyártási folyamatban lennél benne, a végterméket pedig még nem ismerjük. És mintha te ezt úgy gondolnád, hogy minden egyes gyártási szakasz már a végtermék, de minden esetben visszahívod és újabb innovációval megint mást hozol létre és így tovább. Igazából nem lehet tudni, melyik a ténylegesen és megfordíthatatlanul a kiforrott, átgondolt végtermék.

Bár ahogy elnézem nagyon jó úton jársz és ezt az utolsót nem hívnám vissza
:-) és remélem nem is fogod. Lehet, hogy most kellene minden könyvet letenni, gondolatokat lezárni és keményen belevetni magad a materiális világba. Illetőleg nem jól mondom. Nem kell letenni a könyveket, de ezentúl nem útkeresésre kellene használni, csupán szórakoztatási, relaxációs, legfeljebb megerősítés céljából.

Az utóbbi időben többször éreztem úgy, hogy elveszítettem a 40 év alatt megismert bátyámat, de azért csak visszatértél. És nagyon úgy néz ki, hogy csak a felesleges háncsréteget hullattad le magadról :-)

Welcome Home!!!!!

ui.: egyetlen egy megjegyzésem lenne. Ne hidd azt, hogy a megérzéseid mindig pontosak. Ha nagyon fontos döntérsől van szó, legyél velük kritikus és mielőtt döntesz, próbáld racionális fejjel is kielemezni.

Üdv: Bertold

Magam sem tudtam volna jobban megfogalmazni a bennem lezajló változásokat, és mélységesen egyet értek a tanácsaival is. Nagyon hálás vagyok Bertold, hogy a testvéred lehetek, és köszönöm az építő jellegű értékelésedet.

Egyébként soha életemben ennyi szeretetet és együttérzést nem éreztem, mint az elmúlt három hétben, amióta megosztottam az élményeimet - ŐSZINTÉN… Sokszor írtam már, hogy a földi létben a fejlődésünk egyetlen lehetősége az emberi kapcsolatainkban rejlik. Egyre jobban érzem, hogy ez igaz.
A szeretet, ami felém áramlik, nem csak akkor jut el hozzám, ha leírod vagy elmondod, hanem akkor is, ha csak egyszerűen érzed. Minden mindennel összefügg és ezért bármit teszel, gondolsz, érzel, amellett, hogy nekem hatalmas örömet okozol, a világot is jobb hellyé teszed. 

Legutóbb azt írtam, hogy tudok még meglepetést okozni, íme!

Ehhez azonban vissza kell egy nagyon kicsit ugranom az előző bejegyzés előtti hétre.
Talán még nem említettem, de számomra a baráti beszélgetések jelentik a legnagyobb élményt. Ezen a csütörtöki napon is egy kedves barátommal ültem le kávézni, akiről tudni kell, hogy kapcsolatban van az égiekkel és gyakran üzenetet is kap odaátról. Mivel tisztán halló, ezért képes ezeket az üzeneteket le is írni. Mintegy két órát társalogtunk, és a végén, egy hirtelen késztetés hatására a következőt mondtam neki:

-     Anett! Hamarosan fogsz kapni egy üzenetet nekem, szeretném, ha majd eljuttatnád hozzám.

-   OK – válaszolta – majd figyelek, de azt tudd, hogy mostanában csend van odaát.

Ennyiben maradtunk és elváltak az útjaink. Én el is felejtettem a kijelentésemet, mígnem hétfőn délután 4 órakor csörgött a telefonom, Ő hívott. Egyből éreztem, hogy valamit kapott. Jött részemre egy angyali üzenet odaátról, amit bemásolok ide:

Drága Arnold!

Meghallottuk szíved kívánságát. Szólunk néked Anett által.

Szívednek drága a családod.

Eluralkodtál rajtuk, és most ennek valóságát éled meg. Szándékaid tisztasága viszont lehetővé teszik életed, családod egyben tartására irányuló cselekedeteidet. Kérünk Téged légy türelemmel, mert amit évek alatt elnyomtál, hosszú idő alatt tudod újra felszínre hozni. Segítünk neked ebben. Drága feleséged sokat szenvedett ettől, de mélyen hisz benned. Kérd Őt, erősítse hitét, adja át magát az Atyának. Ez az egyetlen esélye, hogy lelki egészsége helyre álljon. Kap majd jeleket, melyek erről akarják meggyőzni. Imádkozzon bőven, és nagy-nagy hittel. Mellette állunk és a lépésekhez megadjuk neki az erőt.

Arnold, drága testvérünk, KÉRÜNK: MINDEN JÓ, AMI MÉRTÉKLETES.

A képességeid akkor fognak nyilvánvalóvá válni számodra, amikor megtalálod a „föld” és "ég" között lévő harmóniát. Ne menj elébe a dolgoknak, mert fontos tanulástól eshetsz el. Ne ugorj nagyokat, mert minden lépcsőnek jelentése van. Légy bátor türelmesnek lenni. Nagyon szeretünk Téged, és minden erővel támogatunk.

Az életed úgy folyt, ahogy lennie kellett. Nem tudsz olyat tenni mely eltántorítana Tőled (önmagadtól). Te nagy feladattal jöttél e világra, melynek nagy részét most éled. A legfőbb feladat számodra az erő és az alázat egybeolvasztása.

Kérünk, Gabikát csak a hitben erősítsd, és adj neki türelmet magadból. Reá is ugyanez a feladat vár.

Tudjuk magadról szerettél volna többet, konkrétabbat tudni, de szándékaid szerinti üzenetet kapsz. A látó hölgy is csak a szándékaid szerint láthat. Fontos tisztázni a szándékaid. Képes vagy mindenre, amit tiszta szándékkal teszel.

Had idézzünk néked: "A szándékaid tisztasága olyan, mint a tiszta folyó. Ha fürdeni akarsz benne, bepiszkolod azt. Az élet vize mindenkié, csak inni kell belőle."

Az üzenet tisztaságára kettőzötten figyelünk, mert ártó erők, amelyek a türelmetlenséged által vannak, folyamatosan támadnak. Nagy türelemmel tudod legyőzni őket. Tudjuk, most ezt Te nem hiszed, és talán többet vártál, de ez a szándékaid szerint való.

Végezetül biztosítunk Téged szeretetünk, és figyelmünk felől, mert fontos vagy nekünk.

Dicséret és hála az Atyának mert felruházott Téged erővel, hittel, bátorsággal.

Feleséged egyetlen forrása, az Atya, szeretné, ha hittel, szeretve, hálával gondolna Rá. Nagyon sokat segítene neki (Gabinak) ha a következőt mondaná: BÍZOM BENNED JÉZUS!

Szerető szívvel: Angyal testvéreid

2012.11.17.  

Nem tudom, hogy külső szemlélő számára mennyire érzékelhető az üzenet energiája, de rám egyértelműen pozitív hatást gyakorolt. Azóta, ha imádkozok, akkor a Mennyei Atyához és az Angyal Testvéreimhez teszem. Számomra az Atya a bennem lakó Isteni részem, a felettes énem, a forrásom. Neked valószínűleg Isten, Allah, Jehova, de talán mindegy, mert azt hiszem, hogy ugyan arról a végtelen ERŐRŐL beszélünk.

Természetesen eljuttattam Gabinak is, mert Anett volt olyan rendes és begépelte, majd e-mail formájában tovább küldte nekem. Az volt az érzésem, hogy hatással volt rá, és talán egy kicsit el is gondolkozik a javaslatokon.
Én magam nagyon sok erőt merítettem belőle, és azóta is napjában többször elolvasom. Mindenben megerősít és türelemre int, ami a legfontosabb üzenete számomra!

Hagyom egy kicsit pattogni ezt az angyali smst és teszek egy rövid kitérőt a nagyobbik fiammal történő beszélgetéshez. A beszélgetésünk előzménye, hogy a gyermekeim minden hétvégén kijönnek Anyuhoz Szólátra, és ilyenkor sokat vagyok velük. Nagyon jó idő volt múlt Vasárnap, és ez alkalommal úgy alakult, hogy csak Ze és én mentünk fel, a már említett, ominózus dombtetőre, hogy ott gyönyörködjünk a kilátásban és feltöltődjünk a szépség által. Ültünk egymás mellett, és arra gondoltam, hogy kérdezek Tőle valamit. A párbeszédet, mivel nagyon rövid, egy az egyben leírom:

-        Zeu, mit gondolsz, én szeretem Anyát?

-        Persze, hogy szereted.

-        És szerinted Ő szeret engem?

-        Igen, tuti.

-        Miből gondolod?

-        Hát tudom!

-        Tudod vagy érzed?

-        Érzem!

-        És mi lenne, ha kiderülne, hogy én nem szeretem Őt vagy Ő engem?

-        Akkor a világ kettészakadna!

Annyira hirtelen zajlott le ez a beszélgetés, hogy csak később jött át nekem az értelme, amikor elmeséltem Anyunak. Akkor viszont elementáris hatással volt rám, ahogy rá is. Elmondtam a húgomnak is, és láttam, hogy Ő is küzdd a könnyeivel…

Zeusz csak 10 éves, és nem ez az első ilyen mély meglátása. Alig volt négy éves, amikor a kertes házunkban, a kerti tónál a következő kérdést tette fel:

-        Apa, mi lesz velünk, ha meghalunk? – Na, gondoltam magamban, hogy lehet ezt egy négy éves gyereknek megmagyarázni. De mivel szeretem a kihívásokat, ezért belekezdtem:

-        Hát, tudod Zeu, két részből állunk. Az egyik a testünk, ami a halálunk után itt marad a földön és elporlad. Ezzel nem kell foglalkoznod. Viszont van egy olyan részed, ami soha nem hal meg, ezt hívjuk léleknek… Figyelsz Te rám egyáltalán? Érted, amit mondok? – ezt azért kérdzetem, mivel azt láttam, hogy fél szemmel már máshová tekintget.

És akkor a következő választ kaptam:

-        Persze Apa! A szívünkben a láng!

Mára ennyi. A következő alkalommal már földhöz ragadtabb dolgokról fogok beszámolni, méghozzá arról, hogy milyen ajánlatokat kaptam az elmúlt két hétben.

Addig is Isten áldjon!

Urás a következő bejegyzéshez >>>

Ugrás egy más jellegű bejegyzéshez >>> 
(Ez nem illeszkedik az én történetembe, csak egy kellemes hangvételű üzenet 2012-höz kapcsolódóan. Ha a felső linkre klikkelsz, akkor kihagyod.)