El Camino - Az én utam...

A repülőn ülök és Birminghambe tartok éppen. Nem jó a kedélyállapotom. Kezdem az elején.
A hosszú hétvégére meghívtak az öcsémék Telkibe.
A költséghatékonyságot szem előtt tartva, Gabival, a három gyerekkel valamint édesanyámmal, Pénteken délután vonattal mentünk a Keletibe, és onnan átmetróztunk a Moszkva (Széll Kálmán) térre. Oda Enikő, a sógornőm értünk jött és együtt mentünk a házukhoz.
Mivel nekem is egyszerűbb volt a reptérre Telkiből kimenni, ezért kapóra is jött a meghívás, arról nem is beszélve, hogy náluk mindig jól érezzük magunkat. Miért érzem magam rosszul mégis?
Egyszerű az ok.
Gabival egy ágyban aludtam és nehezen tettem túl magam azon, hogy eleve később jött fel a szobába és fürdés után elvonult Enikővel egy négyszemközti beszélgetésre. Tudni kell róla, hogy elég nagy az alvás igénye, és ha teheti, akkor hamar ágyba is bújik. Most nem hogy igyekezett volna, hanem annak ellenére, hogy még két nap várt rá nélkülem, fontosabb volt megbeszélni a dolgokat, mint mellém bújni.
(Utólag olvasva ezeket a sorokat, azt hiszem, hogy elég önző a megközelítésem, hiszen tisztán értésemre adta, hogy nincs közöttünk semmi.)
Egyszerűen nem tudom kezelni a helyzetet, hogy úgy vagyunk együtt, mint két vad idegen ember. Persze ha jobban bele gondolok, akkor a kapcsolatunk végig ilyen volt. Bennem sokkal több gondolat van, amit szeretnék megosztani, mint benne. Már számtalanszor feltettem magamnak a kérdést, hogy ilyenkor mi a helyes lépés? Ha egy kapcsolatban az egyik ember szeretne többet adni és kapni is, a másik megelégszik azzal, hogy el van a saját világában, akkor ki fog besokallni? Értelem szerűen az, akinek több kell.
Azzal is tisztában vagyok, hogy nincs igazam teljesen, mert nem akarhatom, hogy a másik több vagy éppen kevesebb legyen, mint ami valójában. Nem szabad, hogy attól érezzem magam jól, hogy Ő olyan amilyennek én szeretném. Ez lenne a legnagyobb önzőség. Annyiszor olvastam, hogy én teremtem a saját világomat, de akkor mi a teendő, ha a párkapcsolatom nem úgy működik, ahogy szeretném? Ok, hogy a jelenlegi dolgokat tudom már kontrolálni, mert tudatos vagyok, de ha valami régebben indult el a teremtésem útján, akkor azzal mit tehetek? Szabad felrúgni egy kapcsolatot három gyerekkel? Ki szabad lépni egy családi kötelékből, ha nem működik? De hiszen erre kaptam választ az Úton és mégsem megy könnyen.

Nem kívánom ezt az éjszakát senkinek sem, alig aludtam valamit. Reggel ráadásul egyedül mentem a buszmegállóba és bumliztam át a városon a repülőtérig. Amikor elindultam, akkor odajött és kérte, hogy majd meséljek el mindent, ami történt. Amikor Dublinba mentem vissza az elmúlt egy év során, legalább tízszer, akkor soha nem kért ilyet. Most mintha érezné, hogy egy kicsit miattuk is teszem ezt.

A forgolódós éjszakámon kértem a segítőimet, hogy engedjék megérteni, miért nem tudom elengedni Gabit, hogy mit kéne csinálnom a megkönnyebbülésért. Nem kaptam direkt választ, ezért arra gondolok, hogy meg kell élnem ezt a szenvedő állapotot. Van egy olyan sanda gyanúm is, hogy az egót nem sikerült teljesen leraknom a Cruz de Ferronál, mert csak „ő” lehet, aki ilyen csúnyán eljátszik velem. Fáj „neki”, hogy Gabi már nem tekint „rá” (rám) férfiként és könnyedén el tudott engedni.
De Gabi sem tudja kezelni a helyzetet, mert inkább kerüli a társaságomat. Látja rajtam, hogy szenvedek és tele vagyok kérdésekkel, amire viszont nem akar válaszolni, mert akkor viszont szembe kéne néznie önmagával is.

Azt érzem, ha vele vagyok, hogy megfojt és húz lefelé. Lassan a hiány érzése, amit a nemléte okoz, kezd átfordulni haragba. Miért nem tud emberként, a gyermekei apjaként viszonyulni hozzám és nem csak ellenségként tekinteni rám, aki rosszat akar. Nem akarom Őt hibáztatni mindenért, de azt is be kell fejeznem, hogy önmagamat okolom. Ha ez így megy tovább, akkor az fel fog őrölni, ami már a gyerekek rovására menne – ezt pedig nem akarom.

Egy hétig leszek távol a beteg ápolói tanfolyamon és ezt a hetet arra kell rászánnom, hogy tisztába jöjjek önmagammal. A legjobb és leggyorsabb megoldás talán az lenne, ha találnék valakit, akiben meg van, amit keresek…

Biztos ez?

Hiszen ha csak attól tudok valamit feldolgozni, és magamat harmóniában érezni, ha van valaki, akkor megint csak önmagamon kívülre helyeztem a boldogságom forrását. De mivel „kint” minden elmúlik, ezért hamar vissza is esnék abba az űrbe, amit a hiány okoz. Legjobb lenne meglelni a belső boldogságom forrását, ami kiapadhatatlan. És ha ehhez vissza találok, akkor bárki lehet mellettem, bármilyen körülmények vehetnek körül, mindig a belső békémben maradok.

Milyen egyszerű leírni, de nem ilyen egyszerű megvalósítani.

Talán a feladatom, hogy megtaláljam és megtapasztaljam az oda vezető utat, hiszen akkor meg is tudom mutatni másoknak is. Egy érési folyamatban vagyok benne, amit nem tudok siettetni. Ott vagyok, ahol lennem kell és ez jó, mert nincs más választásom.
Elfogadom a helyzetet és nyitott szemmel járok a világban. Most minden erőmmel a tanfolyamra kell koncentrálnom és arra, hogy minél hamarabb kapjak munkát. Ha ez megvan, akkor ismét teremtek és tágulnak a lehetőségeim.

Ahogy elvégeztem a kurzust és hazajöttem, a következő hétvégén elmegyek a Mátrixenergetika szemináriumra, amire kifizetem az utolsó 165.000 Ft-omat. De valami azt súgja, hogy ott a helyem…
Kérek a segítőimtől erőt, kitartást, magabiztosságot, figyelmet, szeretetet, együttérzést, józanságot, tudatosságot és lehetőséget arra, hogy megváltoztassam a jelenlegi realitásomat. 
Sok pénzt akarok keresni, kevés munkával, de úgy, hogy mindenki aki a környezetemben van, érezze ennek a tevékenységnek az áldásos hasznát. Anyagi biztonságot akarok teremteni a családomnak és emellett a pénzem nagyobb részét arra fordítani, hogy emberek életét jobbá tehessem. 
Érzek magamban erőt és tehetséget arra, hogy ezeket mind manifesztáljam! 
Jelen pillanatban az elsődleges erényemnek a TÜRELEMNEK kell lennie! A végcélomhoz minden megtett lépéssel és pillanattal egyre közelebb vagyok, mi okom lenne a negatív gondolatokra. Értem történik minden! 
Siker kísérje utamat és a Tiedet is kedves olvasó...

Ugrás a következő bejegyzéshez >>>