Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2013.05.04/2.

2013.05.04

 "Volt egy barátnőm, akinek a példája szintén erről mesél. Ő mindig azt hitte, hogy finom, meleg vacsorával kell várnia a férjét, mert úgy gondolta, a férjének ez a legfontosabb, amire mindig vágyik. (Tudod, ez is egy „klasszikus női” elképzelés „a férfiakról” - ami néha tévedés.) Legnagyobb meglepetésére, amikor a férfi elköltözött, utolsó levelében a következőt írta csalódott barátnőmnek, aki elmondása szerint a lelkét is kitette ezért a férfiért:

„Tudod, Drágám, én mindig nagyon becsültem, hogy Te minden nap ennyit főzöl, de én inkább arra vágytam volna, hogy elolvasd azt a néhány remek könyvet, amit mindig ajánlottam Neked az elmúlt nyolc évben, de Te sosem olvastad el.
Többször elmondtam Neked, hogy számomra mennyire fontos lenne, hogy esténként beszélgessünk, de Te a mai napig azt hiszed, hogy nekem a vacsora és a tiszta konyha fontosabb, mint a beszélgetés. Ez, persze, nem így van.
Még azt is megtettem néha, hogy beugrottam vacsoráért a sarki étterembe és elhoztam, hogy legyen időnk egymásra. Azt akartam, hogy vedd észre, milyen fontos lenne ez nekem, de akkor megint nekiálltál a mosogatásnak.
Neked mindig fontosabb maradt az, amiről úgy HITTED, hogy engem boldoggá tesz.
Az igazság az, hogy az utolsó két évben már feladtam.”
Szomorú történet, hiszen talán meg lehetett volna menteni a dolgot."
p9140184.jpg

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.