2011.03.03 Csütörtök 2. rész – India
Most ugyan szombat van, de ott folytatom, ahol abbahagytam.
A mai megtett távolság, busszal, mindösszesen 250 km. A menetidő: 7 óra! Utólag látom, hogy ez a sebesség teljesen átlagosnak számít itt. Ennek legfőbb oka az utak minősége. Simán előfordul, hogy pár km-enként leterelik a buszt az útról a szántásba, és ott kell folytatni. Ezen itt senki nem akad fel! Egyébként ahol "rendes" aszfaltozott út van, ott sem lehet többel haladni, mint 40-50 km/h. Az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy otthon, ilyen minőségű úton nem mennék nagyobb sebességgel, mint 20 km/h.
Az utazás során Kriszti mellett ültem, nagyon jót beszélgettünk. Maga az út is felért egy komplett programmal. Fantasztikus, hogy milyen hely ez az India. Nagyon sok városon, falun haladtunk át, és mindenhol azt láttam, hogy az emberek ÉLNEK, mindegy nekik, hogy milyen körülmények veszik őket körül. Bárcsak a töredéke lenne meg az európai embereknek ebből az elfogadásból, milyen más hely lenne ez a világ.
Este nyolc óra felé értünk Bodhgayaba. Miután elfoglaltuk a helyünket a szálláyon, átmentünk a szomszédos Thai étterembe vacsorázni.
Iszogattunk…
Itt történt meg az első „elengedés”, Charlie borult ki. Többen megtalálták, és nem tudta kezelni a helyzetet. Fogta a batyuját, és ordítva távozott a szobából, mondván, hogy Ő nem akar velünk aludni. Szó, mi szó, én is szurkáltam.
Elhatároztam, hogy egy kicsit tükör szerepet veszek fel. Talán furcsán hangzik, de küldetésnek tekintem ezt. Nem az én felelősségem, ha bárkit megbántok, hanem az övé. Azt hiszem, hogy pár emberből fogok tudni mély érzelmi reakciókat felszínre hozni. Természetesen ezzel felvállalom azt is, hogy belőlem is váltanak ki hasonló reakciókat. Lehet, hogy ez az oka annak, hogy itt vagyok.
Ha most vége lenne az útnak, akkor is többet kaptam, mint bármitől eddig az életemben.
Ugrás a következő bejegyzéshez >>>
