2012.10.07 Vasárnap - "Happy end"
Több, mint egy hete haza érkeztem, és sokkal okosabb vagyok, köszönhetően a röpke egy hét történéseinek. Múlt csütörtökön (szeptember 27-én), reggel 7 óra 30 perckor sikerült mindenkit meglepnem, éppen ahogy terveztem. A vonatom csak kicsit késett, ezért elég volt, hogy futva tettem meg az állomás és az iskola közötti távolságot.
Amikor feltűntek a kocsival, csak látni kellett volna az arcukat. Este mondták a gyerekek, hogy Mó látott meg elsőnek, és mondta is Gabinak, hogy „Anya, az a bácsi éppen úgy néz ki, mint Apa!”
Mind a hármójuknak kikerekedett a szeme és tátva maradt a szája, hiszen Ők csak október elejére vártak. Annyira édesek voltak, nekem is elcsuklott a hangom a túlcsorduló érzelmektől és meg sem tudtam szólalni. A fiúk gyorsan beszaladtak az iskolába, mondván, hogy nem akarnak elkésni, de szerintem csak nem tudtak mit kezdeni a helyzettel. Mivel Fédrácskám egy enyhe megfázás miatt egyébként sem ment volna oviba, ezért legalább Őt „megnyertem” egész napra. Gabinak odaadtam a levelet, Ő ment dolgozni, mi meg Fével haza az Apósomék házába.
A Gabinak írt, és reggel odaadott levélre nem kaptam még apróbb célzást sem, egészen Vasárnap délig, de mielőtt erre kitérnék, be kell számolnom arról, ami csütörtökön este történt.
Ha elolvastad a Kezdőlapot, akkor tudod, hogy a csodálatos házunkat 2011 Karácsonya előtt el kellett adnunk, amikor én már Dublinban voltam. Gabi és a gyerekek, a szülei jóvoltából, az Ő házukba költözhettek, amiért nagyon hálás leszek mindig. 
Én soha nem éreztem magam otthon, de ez az én hibám volt. Szóval aznap este az Apósom lehívott, miután a gyerekek elaludtak, mondván, hogy meg kéne beszélnünk, hogy mi a tervem a családom biztonsága és jövője szempontjából. Tekintettel arra, hogy egyrészt érzelmileg túlfokozott állapotban voltam, másrészt inkább ellenállást érzékeltem a kérdése mögött, mint együttérzést, ezért nem tudtam neki kielégítő választ adni. Egyszerűen nem éreztem, hogy tudnék olyat mondani, amivel megnyugtatom. Nem beszélgettünk többet, mint tíz perc, de ezt az időt is inkább a negatív energiák jellemezték, amiket én már nagyon nem szeretek. Lényeg a lényeg, hogy a végén közölte velem, hogy nincs helyem a házában. Ha gondolom, akkor időnként egy-két napot aludhatok ott, és természetesen Vasárnapi ebédek alkalmával is örömmel látnak, de nem hosszú távon. A magyarázata az volt, hogy annyira máshogy látjuk a világot és máshogy gondolkodunk, hogy nem tud együtt élni, egy fedél alatt egy olyan emberrel, mint én. Ő a napi 12-15 órás kétkezi munkában hisz, én ezzel szemben a gondolat, teremtő erejében. Tudom, hogy a fizikai erőkifejtésre szükség van a gondolatban meghatározott célok manifesztálása érdekében, de sokkal lényegesebb az energiaszint megemelése és a gondolatok fókuszálása - ha ezen szavaim olvasása közben erőteljes ellenérzéseid vannak, akkor ne hibáztasd magad, az emberek 99% neked fog igazat adni 
.
Ezek után nem volt mit mondanom és felmentem Gabihoz. Mintegy tíz percig nem tudtam megszólalni, mert ha sírás kerülget, akkor nem jön ki hang a torkomon. Nagyon meglepődött, de nem tudtuk megbeszélni igazán. Gyorsan elfordult és a saját gondolataiba merülve elaludt, vagy csak mély hallgatásba burkolózott.
Természetesen másnap reggel minden holmimat összepakoltam és írtam egy négy oldalas levelet az Apósomnak, amelyben megköszöntem az irántam, eddig tanúsított jóságát és türelmét, valamint kifejtettem a szituációval kapcsolatosan felmerült gondolataimat. Közöltem, hogy nem áll módomban visszamenni a házukba, nem hogy vasárnapi ebédre, de még Karácsonyra sem. Ezen a helyen is le kell szögeznem, hogy nincs bennem egy szemernyi harag sem, sőt egy kicsit sorsszerűnek gondolom az esti cselekedetét, amire egyébként a Jóskönyv is utalt, egy kérdésemre adott válasz formájában! Akkor még nem tudtam semmit Gabi döntéséről, de leírtam Apósomnak, hogy ha Gabi hozzám tartozónak érezné magát, akkor nem maradna abban a házban tovább, de mivel úgy érzem, hogy Ő a kisebb ellenállás irányába fog elmenni, ezért a miatt nem kell aggódnia, hogy az unokáit nem látja többet. A levél ott maradt és azóta nem is beszéltem vele, igazán nem is tudom mi van vele, hogyan vélekedik a történtekről. Szombaton tíz órakor bement Egerbe, azt sem említette, hogy hová megy, és mikor jön vissza. Vasárnap délelőtt jött ki és akkor közölte velem, hogy részéről sok mindennel egyet ért, amit leírtam neki, de nem szeretné, ha bármi változna közöttünk, ahhoz képest, mint amikor elindultam a Caminóra. Azzal magyarázta, hogy benne megtört valami és jelenleg nem bízik bennem. Ez a beszélgetés sem volt több, mint 10 perc. Nagyon letaglózott, csak ültem a kertben, aztán felmentem a kert végében lévő domb tetejére és ott gubbasztottam egy órát. A gyerekek felintegettek, Fédrácska fel is kiabált, hogy „Apa szeretlek!”. Onnan néztem végig, ahogy Ők lassan szedelőzködnek, beülnek a kocsiba, majd elhajtanak – örökre, én legalább is akkor így éltem meg. Nagyon magányosnak éreztem magam és csak csendben folytak a könnyeim. Az életem során már sokszor volt szerelmi bánatom, amikor azt éreztem, hogy nincs tovább értelme az életemnek. Most viszont nem volt ez a világvége hangulatom, csak valami ürességet éltem meg. Mintha a tudatalattim azt súgta volna, hogy ez így sorsszerű és nem érdemes hadakoznom ellene, mert minden a legnagyobb rendben van illetve lesz. (Természetesen a Jóskönyvtől is rákérdeztem erre, aki hihetetlen egyenes választ adott!) A hét hátralévő részében és azóta is Anyunál lakok, és a gyerekeket hétvégék alkalmával láthatom, vagy ha bemegyek Egerbe az iskolához. Természetesen Gabi nagyon tekintettel van arra, hogy ne érezzem magam hétvégi Apukának. Az ominózus hetet követő szombaton, kaptam Tőle egy levelet. Igazán ez volt az, amitől a lelkem megnyugodott, mert most érzem, hogy a kapcsolatunk révbe ért, azaz minden, amit leszületésünk előtt karmikusan vállaltunk, az beteljesedett. Közölte benne, hogy sokat kapott Tőlem és nagyon mélyen szeretett, de mivel máshogy változtunk, ezért nem akar tovább megfelelni nekem és nem akar a kerékkötőm sem lenni. Biztosított arról, hogy bármikor számíthatok rá, és hogy soha nem fogunk egymástól egy bizonyos szinten elszakadni. Talán még nincs is teljesen lefutva a történetünk... Nagyon mélyen szeretem és kötődök hozzá, amíg élek. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem fogok tudni egy újabb kapcsolatot kialakítani, de ahogy minden emberi kapcsolatom, már a harmóniáról szól, ezt is csak ilyen alapokra helyezve vonzom be az életembe. Természetesen a történetnek nincs vége, mint ahogy a Tied is végtelen. Arra törekszem, hogy minden pillanatban tudatosan éljek, azaz tisztában legyek azzal, hogy a saját életem felett egyedül nekem van hatalmam. Vállalom a felelősséget és a teremtő erőmmel alakítom a további sorsomat. Ehhez neked is nagyon sok sikert és kitartást kívánok! Isten áldjon: Arnold Lehet, hogy kedvet kaptam az íráshoz, vagy csak páran jelezték, hogy írnom kéne? Lehet! Minden esetre tovább írom: 
A gyerekeknek nem tűnt fel semmi, mert Pénteken Ők is kijöttek Anyuhoz és az egész hétvégét ott töltöttük. (Azóta egyébként a gyerekekkel őszintén megbeszéltem a helyzetet és simán megértették.) Gabi hozta ki Őket a suli után és kint is aludt, de mivel úgy éreztem nem nyitott a beszélgetésre, ezért nem firtattam semmit és Ő ezt azzal "hálálta" meg, hogy nagyon hamar elaludt.
Szerencse a szerencsétlenségben, hogy Morzsikám az előző napi hányástól annyira legyengült, hogy Gabi úgy döntött, inkább nem viszi suliba, ezért Ő ott maradt velem. Ő egyébként is annyira kedves szívű, hogy a tudta nélkül is nagyon sokat segített a legelső magányos napom átvészelésében.
Kicsit azt érzem, hogy ismét feláldozza magát azért, hogy én hosszú távon boldog legyek és ne kelljen kompromisszumokat kötnöm. Persze az igazat megvallva éppen elhatároztam, hogy a családért meghozom ezt az áldozatot…
A mappában található képek előnézete Előző életünk
Hozzászólások
Hozzászólások megtekintése
Azt gondolom sokkal többet kaptál a megélt élményeidtől, érzéseidtől mint amit vha is reméltél ..Ezerszer többer ér ez bármilyen szép háznál."..idilli életnél " Megéltem ezt én is és rá kellett jönnöm hogy semmi nem ér fel azzal a boldogsággal mint amikor le tudod tenni az anyagi világot és ki mersz állni magad mellett!
Pécs
Kontrák Tímea ,2014.07.06 17:43
Kedves Arnold!
Most olvastam végig az írásodat, nagyon jó, kellemes, amit leírtál....becsületre mélto teljesítmény és ennek felvállalása is. Gratulalok, egyben csatlakoznék azok táborához, aki szivesen olvasta volna bővebben ;) Persze azért a napi teljesitmény után ez is nagyon szép....arra gondoltam, hogy egy ilyet talán akkor lehetne bővíteni, amikor adott érzés jön, majd azonnal papírra vetni, amire ebben a szituációban nincs lehetőség, ami utolag meg kijön az emberből az sosem lesz ugyanaz az élménybeszámoló....akárhogy is volt, csodálatos teljesítmény , egyben úgyis Te tudod egyedül, hogy mit jelent ez Számodra, CSAKIS EZ SZÁMÍT ;) Timi
Re: Pécs
Arnold,2014.07.06 20:58
Kedves Timi!
Nagyon kedves tőled, hogy időt szakítottál az olvasásra, és azt külön köszönöm, hogy le is írtad a véleményedet. Hálás vagyok érte!
Igazad van, nagyon nehéz később papírra vetni azokat az érzéseket, amik az emberben egy adott pillanat lelkiállapotához kötődnek, talán ezért is nem írom tovább a történetet. Azóta is rengeteg dolog történt velem. Ebben az évben elkezdtem magamnak egy naplót írni, csak azért, hogy az érzések frissek maradjanak, és ha egyszer úgy döntök, akkor egy kerek egész történetet kanyaríthassak az életemből. Ezt azonban csak akkor teszem meg, ha ihletet kapok.
Nagyon meglep, hogy mennyien olvassák az oldalamat, pedig már elég régóta nem írok semmit hozzá, és a Facebook oldalt sem frissítem. Talán majd egyszer eljön ennek is az ideje!
Vigyázz magadra, és Isten áldjon!
Arnold
Re: Re: Pécs
Timi,2014.07.06 21:29
Kedves Arnold!
Én 2 évvel ezelőtt kezdtem naplot vezetni, amikor elvégeztem a pránanadi 1. tanfolyamot, mert rájöttem arra, hogy a megérzések működnek (1: nincsenek véletlenek, 2: ha felfigyel az ember rájuk)
Ha "rossz" napom van, vagy feszült vagyok, általában követi valami olyasmi, ami igazolja az előzőeket.
Viszont amikor leírom az érzéseimet, akár jó vagy rossz és pár nap, vagy 1 hét múlva visszaolvasom, rémlik az érzés, de nem ugyanaz, talán az ember nem is emlékszik rá tisztán....
Szerintem simán írhatnád, mert igazaból adott szitut akkor tudod a leghatasosabb módon megirni, amikor benne vagy, akkor lesz igazán könyvbe való, egyben élethű.
Tudod én úgy vagyok vele, hogy szivesen olvasok ilyen dolgokat, mert ebből is sokat lehet tanulni, na persze nem ítélkezni, ahogy ezt megtette egy kedves hozzászóló, mert ugye, ahogy Te is írtad nyílván nem huzta fel a cipődet egyszer sem....én teljesen megertem amikről írtál, voltak részek, ahol együtt is éreztem, sirtam "Veled", mert megható volt. Nagyon vonz ez a dolog engem is, viszont ahogy olvastam eléggé készültél rá futással, vagyis ráedzettél, nyilván azért is birtad ilyen jól a tempót....Most igazaból annyi mindent tudnék, szeretnek írni valamiert ki akar kívánkozni belőlem, de nem akarlak ezzel feltartani, szóval csak még 1x gratulálok, örülök, hogy rakerestem erre az oldalra....ja és elmentem a kedvencek közé, hatha lesz folytatása ;) legyen szép ested...Timi
kartnok@freemail.hu
Kontrák Tímea,2014.07.06 17:52
Az e-mail cimem: kartnok@freemail.hu ;)
Ez lemaradt :)
annahalsz7@gmail.com
mária,2012.12.07 11:01
Kedves Arnold!
Köszönöm válaszát, kedves szavait. Csak annyit jegyeznék meg, hogy blogja nyilvános, aki vállalja ezt, annak tudnia kell, s Ön tudja is, hogy kellemetlen véleményeket is kap(hat). Később email-ben írni fogok Önnek, ide már nem. Üdvözlettel
annahalsz7@gmail.com
Mária,2012.12.06 14:45
Kedves Arnold!
Már jóval ezelőtt írtam a beszámolódra, de valami oknál fogva nem ment át
.Én is "egyszuszra" olvastam el beszámolóját. Többször átolvastam, próbáltam értelmezni. Ennek ellenére , nehéz olvasmány volt - nekem. Nagyon, nagyon sok ellentmondás van a leírásában. Sértegetni nem áll szándékomban, mert tiszteletben tartom azt, amit szeretne elérni,(elsősorban) a magánéletével kapcsolatban. Úgy gondolom, szakember segítségére lenne szüksége.
Én minden jót szeretnék kívánni Önnek,s kívánom, hog álmai váljanak valóra. Üdvözlettel
Re: annahalsz7@gmail.com
Arnold,2012.12.06 19:34
Kedves Anna!
Nagyon köszönöm, hogy időt és energiát nem sajnálva elolvastad, és véleményt is írtál az oldalamra. Teljes mértékben megértem, amit gondolsz, néha én is meglepem magamat. Sok barátom van, akik hasonló hullámzáson mennek keresztül, azzal a különbséggel, hogy nem osztják meg a nagyvilággal, csak velem, esetleg kevés más emberrel.
Ebből arra a következtetésre jutottam, hogy sokan járnak hasonló cipőben, mint én. Tudom, hogy jó szándék vezérelt, a tanácsodban - szakember segítségére lenne szükségem :) - de én, józan eszem teljes tudatában kijelentem, hogy nincs igazad. Legalább is nem értek egyet veled. Tudom, hogy a mellékelt ábra teljesen mást mutat, de várd ki a végét!
Köszönöm a jó kívánságaidat, én is hasonló harmóniát, szeretetet és boldogságot kívánok a saját utadhoz!
Isten áldjon: Arnold
Re: annahalsz7@gmail.com
Arnold,2012.12.06 19:37Elnézést! Máriát akartam írni, de az e-mail cím megtévesztett! :)
Érzések
Balla Ágnes,2012.11.08 23:31
Kedves Arnold!
Egy levegővel olvastam végig. A bevezető és az első néhány nap leírása után azt gondoltam, hogy olvastam már két könyvet olyan ismert emberektől, akik megjárták ezt az utat, de ez sokkal jobb, többet oszt meg a lélek kihívásairól, és nagyon jó stílusban, szép magyarsággal, választékosan. Írd meg a könyved, és keress olyan kiadót, aki külföldre is kiviszi. Ezeket írtam volna le akkor. Aztán már, 1-2 alkalomtól és a befejezéstől eltekintve szimpla útleírással szolgáltál, miközben azt írtad: "Itt sokkal többet figyeltem befelé, és jobban megismertem magam." Nem éreztem azt sem, hogy nem akarod megosztani, gondolom, a fizikai igénybevétel mellett nem ment, illetve nem könyvnek szántad, vagy "csak a feleségeddel való kapcsolatodra helyezted a hangsúlyt, szóval sok oka lehet. Ha leírnád mindazokat az érzéseket, gondolatokat, az önmegismerésed útját, amire utalsz,csodálatos könyv lehetne, és még több embernek segítene. És ha ezt ott fent is úgy gondolják, akkor ezzel rengeteg pénzt is kereshetsz:)Nekem élmény volt, köszönöm neked!
És még hadd hívjam fel a figyelmedet valamire, mivel hiszel a gondolat teremtő erejében. Arra, hogy folyton a pénzhiányra, a szükségre fókuszálsz, és a vonzás törvénye értelmében így ugye tudod, mit teremthetsz? És azt is mondja A Titok, hogy a hogyan? nem a te dolgod, te csak a célt tűzd ki, és tartsd rajta a szemed!
Mivel nem érzem a szavaidból, hogy megkaptad azt, amiért elindultál, szívesen olvasnék még rólad, tőled.
Az én kedvenc gyakorlatom a tükör előtt: "Köszönöm, aki vagyok. Köszönöm, ami vagyok. Értékes ember vagyok, szerethető vagyok, így, ahogy vagyok, minden hibámmal és gyengeségemmel együtt." Hátha megszereted te is.
Az angyalok segítsék lépteidet!
(Lehet, hogy azért nincs több hozzászólásod, mert nekem pld. hatodszorra sikerült átjutnom a kódok útvesztőjén :)
Re: Érzések
Arnold,2012.11.09 07:10
Szia Ági!
Nagyon kedves tőled, hogy ilyen nagy terjedelmet szánsz arra, hogy kifejtsd a gondolataidat és érzéseidet! Mindennel azonosulni tudok, amit leírtál, egyetlen apró észrevételt tennék. Tudom, hogy mi a "titka" a teremtésnek és ezt használom is, egyre nagyobb sikerrel. Mivel ez egy tapasztalat leírása volt, ezért nem írhattam azt, amit meg akarok tapasztalni, hanem csak a tényt - és Pelikán József (Tanú) óta tudjuk, hogy a tények makacs dolgok. Nem adok energiát annak, amit nem szeretnék bevonzani az életembe. Nem nézek TV-t, nem olvasok híreket és a Rádiót is kerülöm, sőt az olyan embereket is, akik "leszívják" az energiámat.
Nem akartam mélyebben belemenni az érzelmekbe, tudod nagyon nehéz megtalálni az egyensúlyt az írás során. Van amikor ömlenek a gondolatok és neked szelektálnod kell - elvégre ez egy útleírás.
Egyébként az eltelt, több mint egy hónapban nagyon sokat változtam. A napló sem ugyan az lenne, mint amikor megírtam. De talán ez így természetes, mindannyian változunk és fejlődünk.
További sok sikert és pozitív gondolatokat kívánok neked is!
Isten áldjon: Arnold
Re: Re: Érzések
Balla Ágnes,2012.11.10 21:13
Köszönöm a gondolataid. A könyvírást nem hagynám ki :))
Sok örömöt, boldog életet kívánok neked: Ági
Gyöngyöshalász
Gál Miklósné Kati ,2012.11.07 19:50El OLVASTAM AZ IRÁSODAT ,MINDIG CSODÁLTAM AZT AMIT TESZEL ÉS AHOGYAN,A KITARTÁSOD LENYŰGÖZŐ,AZ ÚJ ÉLETEDBEN IS TALÁLD MEG AZT AMIT NAGYON SZERETNÉL,AZ ÉRZELEM EGY CSODA DE NEM MINDIG TUDJUK MIT KEZDJÜNK VELE HOGY A MÁSIK IS ÚGY ÉREZZEM MINT MI...KÍVÁNOM HOGY TELJESÜLJÖM AZ AMIÉRT ELINDULTÁL,HA HISZÜNK BENNE BIZTOS SIKERÜLNI FOG .JÓ EGÉSZSÉGET HOZZÁ.
Re: Gyöngyöshalász
Arnold,2012.11.07 20:14
Kedves Kati!
Biztos emlékszel, amikor két éve kaptam tőletek egy könyvet, gyönyörű illusztrációkkal az El Camino-ról. Az úton is sokat gondoltam rátok, hiszen az a könyv is nagyban hozzájárult a döntésemhez!
Örülök, hogy volt egy szakasza az életemnek, amiben benne voltatok. Sokat kaptam tőletek...
Szeretetet kívánok neked is az utadon.
andrea.cznevgmail.com
Czeróczkiné Andrea,2012.11.06 23:46
Gratulálok!
Tényleg nagy utat tettél meg, térben és időben!
Az egyik pecséten 2022 áll!! :-))
Andi
Happy end
Fodor Tímea,2016.09.15 20:57