El Camino - Az én utam...

Reggel 8 óra 41 perckor ébredtem fel. Rendesen ki lehettem merülve, ha majdnem 12 órás alvásra volt igénye a testemnek.

Most dél van és mindent elintéztem. Megkaptam a Compostellát, és találtam egy internetkávézót, ahol ki tudtam nyomtatni a repülő jegyeket. Belekukkantottam az e-mailjeimbe is és örömmel tapasztaltam, hogy az Ír iskola a gyerekeknek befizetett 180€-ból 130-at visszautal, pedig már akkor megmondták, hogy nem visszatéríthető az összeg. Ezt a pénzt pedig már elkönyveltem veszteségnek, azaz elengedtem. Lám és mégis visszatér hozzám.

Kint esik az eső, én meg bent ülök egy kávézóban. Mély belső nyugalmat érzek és azt, hogy minden a legnagyobb rendben van. Most megírom Gabinak a levelet, miután végigolvasom a naplómat…

Dél volt, amikor beültem kávézni és fél négykor léptem ki az ajtón. Sokáig tartott, de úgy érzem, hogy kiírtam magamból mindent, amit akartam. Most már teljesen nyugodt a lelkiismeretem.

Beültem a katedrálisba is még egy fél órára. Mialatt néztem a szállingózó zarándokokat, akiknek az első útja a szoborhoz vezetett, arra gondoltam, hogy ez a 790 km sokkal nagyobb teljesítmény így utólag, mint azt menet közben, vagy akár előtte gondoltam.

Nagyon felemelő érzés volt ülni a szobortól 20 m-re és nézni, ahogy a zarándokok nagy áhítattal átölelik, és ezzel véget ér egy régi, vagy éppen elkezdődik valami új az életükben. Hálás vagyok a sorsnak, hogy itt lehettem és képes voltam végig csinálni az utat. Ahogy a naplóm elején írtam, tényleg sokkal mélyebb hatást gyakorolt rám ez a 18 nap, mint bármi más az életemben. Itt sokkal többet figyeltem befelé és jobban megismertem magam. Tisztában vagyok azzal, hogy bármire képes vagyok, ha látom az értelmét és van motivációm. Meggyőződtem arról, hogy a szívem által diktált út mindig helyes és nyugodtan hallgathatok a megérzéseimre, mert jó irányba vezetnek.  Erőteljes hatással tudok lenni az emberekre és megvan a kellő erőm és kisugárzásom is hozzá. A későbbiekben már csak további erőt, kitartást és lehetőséget kérek arra, hogy ezt az utat járhassam.

Egy fontos dolgot még szeretném, ha tudnál. Gabi volt olyan kedves, és hozzájárult ahhoz, hogy az élményeimet és gondolataimat megosszam, amit ez úton is szeretnék megköszönni neki. Azonban ez nem jelenti azt, hogy a leírtak mindenben fedik is a valóságot - ugyanis annyi a valóság, amennyien szemléljük. Az itt leírtak csak az én IGAZSÁGAIM és gyanítom, hogy az övé teljesen más. 

Buen Camino!

A 19. naphoz tartozó galéria képeinek nagy része, a madridi vissza utamat mutatják be.

Ugrás a történet végére >>>