Szeretlek
Szeretlek
Szeretlek, mint az alkony a ködfoszlányokat
Szeretlek, mint a horizonton futó csillagokat
Szeretlek, mint a vas az alakzatot
Szeretlek, mint a nép a földek fölött
gyülekező felhőzetet
Szeretlek, mint a hűs szellőt
a füllesztő melegben
Szeretlek, mint magányom átültetett
lényét az emberbe
Szeretlek, mint a kőből vált szobrot
Szeretlek, mint az alkonyt, a reggelt az estet
Szeretlek, mint Madonna arcot
kebelén gyermekkel
Szeretlek, mint sorsom, vágyam, akaratom
Szeretlek, mint ember tud szeretni
szívből, gyarlón
Szeretlek, mint ember tud szeretni
feledve, szenvedve, kitartón
Szeretlek, mint ahogy csak ember tud szeretni
vággyal - álmodón - óhajtón
Szeretlek, ahogy ember tud szeretni
csodával - bálvánnyal - sóhajtón
szeretlek
és benned vagyok szerelmedbe
távolodva - közeledve
feledve múltam
feledve jelenem
feledve a vért és zivatart
feledve a könnyet a menekültet
feledve a kínt és borzalmakat
feledve a sárga csillagot
feledve a keresztet
feledve a hitet
feledve a közönyt
feledve magát a szerelmet
feledve a színtelen éveket
a napfényt
a dübörgő lépteket
feledve a század emberét
feledve a tegnapod
Vigyázzatok!
A tiszta szerelmet őrizd
Ember
mindenkinek - nekem-
magadnak és másnak
feledve a pusztító csodákat
feledve a gombnyomású géped
feledve az atomod - hidrogéned
feledve a bálványozott istenséged
a fegyvert
az ölni vágyó kéjt
a pusztuló napod...
A felszínre törő vas akaratot
látni vélem, üdvözölni jó
térdet hajtok előtted, mint
bálványom előtt.
Kéz a kézben ne távolodjatok
jertek közénk - jertek felénk
várunk tárt karokkal
szívünk melegével, hisz szeretünk
szeretlek testvér, szeretlek téged
mint, testemből kilépő mindenségem...
Szeretlek, ahogy csak ember - ember tud szeretni...
Békével -
Békével karjaimban!
