Szeretlek, mint fényt az ember…
Szeretlek, mint az alkony – ködfoszlányokat
Szeretlek, mint a horizonton futó csillagokat
Szeretlek, mint vas az alakzatot
Szeretlek, mint a nép a földek felett
gyülekező felhőzetet
Szeretlek, mint a hűs szellőt
a füllesztő melegben
Szeretlek, mint magányom átültetett lényét
az embernek
Szeretlek, mint a kőből vált szobrot
Szeretlek, mint az alkonyt, a reggelt, az estet
Szeretlek, mint Madonna arcot
kebelén gyerekkel
Szeretlek, mint a sorsom, a vágyam, az akaratom
Szeretlek, mint ember tud szeretni
szívből – gyarlón
Szeretlek, mint ember tud szeretni
feledve, szenvedve – kitartón
Szeretlek, mint ahogy csak ember tud szeretni
vággyal – álmodón – óhajtón
Szeretlek, ahogy ember tud szeretni
csodával – bálvánnyal – sóhajtón
Szeretlek, és benned vagyok szerelmedbe
távolodva – közeledve
feledve múltam
feledve jelenem
feledve a vért és zivatart
feledve a könnyet a menekültet
feledve a kínt és borzalmakat
feledve a sárga csillagot
feledve a keresztet
feledve a hitet
feledve a közönyt
feledve magát a szerelmet
feledve a színtelen éveket
a napfényt
a dübörgő lépteket
feledve a század emberét
feledve a tegnapot
Vigyázzatok!
a tiszta szerelmet őrizd
Ember
mindenkinek – nekem
magadnak és másnak
élj emberül
feledve a pusztító csodákat
feledve a gombnyomású gépet
feledve az atomod – hidrogéned
feledve a bálványozott istenséget
a fegyvert
az ölni vágyó kéjt
a pusztító napod
Szeretlek feledve múltam
Szeretlek, ahogy csak ember tud szeretni
Békével.
Békével karjaimban.
1970.
