Jöttem, kitudja honnan...
Jöttem. Kitudja honnan?
születtem, mint kicsik, nagyok
sírtam! Mintha tudtam volna
a világon ki és miért fogadott
örömmel, búval, fájdalommal..
Jöttem. Tagadták jöttömet.
Mosoly fagyott az arcokon...
de ki? És miért segítsen azon,
hogy milliók között a hangom
mégis hallathatom?
Tagadták jöttömet. E titok
rossz álom - ébredés - után, alatt
nyomot hagyott másokon
Vonszolták - pírral - mint púpot
végig az életútjukon!!!
Tagadtak, mintha szégyen lettem volna,
folt a bársonyon? A sors kegyes,
most én tagadhatom azt ki
tagadott. Nem! Nem tehetem?
Tagadtak kitartással, bíróval – bírósággal
és elismerték jöttömet azok
akik nem vártak sem örömmel sem vággyal
mellém álltak...ezért vagyok!
Kérdem? Tagadhatok…