A távolság
A távolság kínos végtelenjén
melyben görcsös kezem belemart,
rándult, vont, kínzott
s minket mégis összetart!
Vörös színben izzó vasat
ha a kovács fogóval vízbe márt,
sisteregve süvölt, jajdul,
mint vihartól tépett határ!
Zeneszóval mosolyt csalva
a barázdált arcokon,
üvöltő kínnal vas vagyok,
kit vízzel olt a fájdalom!
Vártam nyugvó életem
parázsló jaj szavát,
nyugvó élet helyett kaptam
vibráló látomást.
Álom csupán a képzelet?
szül valós csodát?
Kérjem – hitében megcsalt énünk –
kétes mámorát?
Lopott órák szívszorongva
eltévedt tekintetek…
Bensőnkben megfogamzott
– kis ember – új életek!
Öröm, könny, bánat, élet
a szavak kusza halmazán?
Keresd a küzdő reményed
hisz úgy sem magad vagy csupán!
Budapest, 1969.május
