El Camino - Az én utam...

"Egy válásnak SEMMI ÉRTELME a boldogságunk szempontjából, ha még őszinték sem tudunk lenni. Egyszerűen csak tüneti kezelés.

Aki elválik a társától, az nem lesz szabadabb, csak úgy tűnik. Valójában viszi magával a láncait, a börtönkulcsokról és a rossz szokásairól nem is beszélve.
Nem arról van szó, hogy nem létezik „össze-nemillőség”, de legalább próbáljuk meg őszintén élni az életet, azaz nem úgy, hogy a másikat hibáztatjuk mindenért.
Ha ezt nem tesszük meg, akkor nem adtuk meg a kapcsolatnak azt az esélyt, ami jár neki. Ha még nem próbáltuk ki a kapcsolatot teljes őszinteségben, akkor még azt sem tudhatjuk, hogy van-e jövője. Tehát meg kell próbálni, mert sikerülhet. Ugyanakkor arra azért oda kéne figyelnünk, hogy hogyan adjuk mindezt a párunk tudtára...
Eredményes lehet az is, ha egy harmadik – de valóban független – személy segítségét is igénybe vesszük, aki nem pártoskodik egyik irányba sem, és EGYSZERRE hallgat meg mind a kettőnket. Ez természetszerűleg nem lehet az édesanyánk... Ha nem vagyunk hajlandóak arra, hogy meglássuk, hogy MI MAGUNK hol hibáztunk, akkor jobb, ha neki sem állunk. A sértődés és a hiszti módszerét pedig tartogassuk más korra, ha meg tudjuk tenni.
A boldogság útjáról soha ne felejtsük el, hogy az mindig a TELJES igazság útjából ered, tehát nem feltétlenül arról az útról ágazik le, amelyhez mi ragaszkodunk.
Ugyanakkor, amennyiben A TÉNYEK azt mutatják, hogy az érdeklődési körünk több létfontosságú területen is alapvetően különbözőek, és a próbálkozások sorozata után sem sikerül közelíteni egymáshoz őket, és még akkor sem, amikor már MINDENT MEGTETTÜNK ezért, akkor előfordul, hogy az útjainknak el kell válniuk.
De a Kis Herceg (Saint-Exupéry) erre mondaná, hogy felelősek vagyunk azokért, akiket egyszer megszelídítettünk." Az idézet A Suutari-levelek című könyvből való...