Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2011.03.06. Vasárnap

2013.01.26

Éjszaka remekül aludtam. A reggeli helyett inkább a szent fa alá mentem. Nem volt semmi extra érzelmi hatás. A többiek reggeliztek, és én is odamentem 8 órára, ahogy megbeszéltük, persze 9 óra volt, mire indulni tudtunk. Itt olyan, hogy idő, az nem létezik, hiszen még egy nap sem volt, amikor tartani tudtuk volna a tervezett időpontokat. A mai terv 360 km megtétele volt, ami a pontos távolság Bodhgaya és Kushinagar között. 12 óra alatt tettük meg!

dsc_1867.jpg

Az ebéd megérdemel pár sort: ilyen koszos helyen még életemben nem ettem. Meg sem próbálom leírni, mert szavakkal lehetetlenség. Már a buszon többen elkezdtek émelyegni. Talán ennek is köszönhető, hogy ma volt a következő mélypontom. Elegem volt a folyamatos porból, szutyokból, hangzavarból és szagokból – egész Indiából. Az egész úton inkább csak ültem a buszon és bámultam ki az ablakon. Nem is tudom, hogy hol járnak a gondolataim, és mégis repül az idő. Már egy hete itt vagyunk, viszket a szakállam is. Este 10-kor értünk a szállásra, ahol volt meleg víz is, és a körülményekhez képest, kellemeset aludtam. Nem iszok elég folyadékot, aminek a vízhiány az oka, ezért a herpesz, ami a hátsó felemen szokott kijönni, ha legyengül az immunrendszerem, meg is jelent...

  

A mai napról ennyi elég is, de mivel elég rövid a bejegyzés, van helyem és lehetőségem arra, hogy megosszam veled a szent levél sorsát…

A Bódhi fáról származó levél nagyon sokáig a naplóm hátsó borítója alatt hevert, és teljesen kiszáradt. Szinte meg is feledkeztem róla. Egészen 2011. szeptember 08-ig, amikor már Dublinban voltam. Ez volt az első alkalom, hogy kimentem, ekkor még csak két hétre, hogy lássam milyen lehetőségeim vannak ott.

Egy Hostelben laktam ez idő alatt, és esténként a közös helységben ücsörögtem, ahol az összes többi lakó is, és időnként szóba elegyedtem valakivel. Egyszer mellém szegődött egy nagyon szimpatikus hölgy, aki Alaszkában élt eredetileg, és azért volt itt, hogy a lányát elhozza egy dublini egyetemre. Szegényeket éppen kirabolták, és a kislány minden elektronikus eszközét ellopták.

Ügyvéd volt Ő, és a férje is. Általában egy évet dolgoznak az Egyesült Államokban, aztán egy évet azzal töltenek, hogy utazgatnak a világban és önkéntes munkát vállalnak. Így vetődtek Indiába is, de akkor még a gyerekeik csak 10 év körüliek voltak. Mindenkinek volt egy hátizsákja, és azzal járták az országot. Elvetődtek Bodhgayaba is, de nem volt olyan szerencséjük, hogy egy levél az ölükbe pottyant volna.

Mivel tudtam, hogy sok időm lesz Dublinban, ezért elvittem a naplómat is, amit Indiában írtam, és ekkor is éppen nálam volt. Amilyen átéléssel beszélt a Buddhizmusról, és arról, hogy örök fájdalom neki, amiért nem tudott levelet hozni a fáról, úgy döntöttem, hogy előveszem a kiszáradt és tökéletes állapotban lévő ereklyét. Megkérdeztem Tőle, hogy tudja-e hogy milyen levelet tartok a kezemben? Természetesen nem tudta. Mondtam, hogy ezt a levelet a márciusi indiai utam során sodorta az utamba a sors, és szeretném neki ajándékozni. Mivel ez neki nagyon nagy érték volt, azt gondolta, nekem is éppen ezt jelenti. Alig tudtam rábeszélni, hogy fogadja el.

Aztán csatlakozott a férje is, akinek elújságolta, hogy kapott egy levelet tőlem. Persze a férj nem volt elájulva egy száraz levéltől, egészen addig, amíg meg nem tudta, hogy honnan származik. Nagyon hálásak voltak nekem, és én is nagyon jól éreztem magam, hogy adhattam.  

 

Ugrás a fényképekhez >>> 

 

Ugrás a következő bejegyzéshez >>>

 

A mappában található képek előnézete India 2011.03.06.

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.