2011.02.27 Vasárnap
Nem kérdeztem Gabit, hogy megoszthatom-e, mert talán nemet mondott volna, de ez a levél kell ahhoz, hogy mindenki tisztán lásson, miért jutott ide a kapcsolatunk. Íme, a levél:
Arnold, Édes!
Kívánom, hogy megtaláld az utad során azt, amit keresel!
Én itthon azt fogom elképzelni, hogy szükséged van ránk, és ha hazajössz, minden jóra (jobbra) fordul, együtt minden problémát megoldunk, és minden célt elérünk.
Szeretném, ha jól éreznéd magad! Én mindent meg fogok tenni itthon, hogy nekünk jó legyen, a gyerekeket még jobban fogom kényeztetni, és mindig biztosítani fogom őket a szeretetedről. Úgyhogy te csak lazíts, élvezd az utazást, csinálj sok fotót, tapasztald meg, amire szükséged van. Amiről nem kell tudnom, azt légyszi ne meséld el, és mástól sem szeretném megtudni. Ajándékot ne hozz, csak magaddal foglalkozz.
Nagyon foglak várni itthon, és azt minden percben tudnod kell, hogy szeretlek – „mindig, minden körülmények között!”
Kérlek, hogy vigyázz magadra, és millió csók minden nap
Gabika
Uram Isten, mennyire a saját világomban éltem az életem, és mennyire nem vettem észre az értékeket magam körül. Ez a felkiáltás akkor értelmezhető számodra, ha már elolvastad az El Caminos bejegyzéseimet, és van egy képed arról, amiért én oda elmentem. Többen kérdezték, hogy Gabi miért rágott be rám. Ez a levél az Ő lelkivilágát mutatja be, olyan időszak után, amikor én már többször közöltem vele azt, hogy ha nem lennének a gyerekek, akkor én sem lennék vele.
Nagyon szégyellem magam, hogy milyen egoista voltam. Bocsáss meg nekem, többet nem kérhetek…
