Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


18. nap - 2012. 09.24. Hétfő

 p9240495.jpgTegnap este ismét korán lefeküdtem, már kilenc óra után aludtam. A szállásnak azonban műanyag teteje volt és ez nagyon felhangosította az eső zaját. Mégsem erre ébredtem, hanem a szomszéd ágyon alvó horkolására. Annyira hangos volt, tudtam, nem fogok visszaaludni egyhamar. Ha odacsaptam neki a párnámmal, akkor pár percre bekussolt, de aztán kezdte újra.

Arra gondoltam, hogy kipróbálom rajta a Mátrixenergetikában olvasott „két pont” módszert, hiszen vesztenivalóm nincs, legfeljebb nem sikerül. Elképzeltem, hogy egy törpe felpattan az orrnyergére és ellovagol rajta. Pihentagyú egy ötlet, de engem is meglepett, mert alig fejeztem be, és azonnal abbahagyta a horkolást, amit nem is kezdett újra, csak valamikor hajnalban és akkor is jóval kisebb hangerővel. Működött!

p9240497.jpgReggel hétkor már úton voltam. Az idő végig borongós volt és ponchóban kellett mennem. Mivel Spanyolország hozzánk képest az időzóna ellenkező szélén van, ezért reggel sokkal később kel fel a nap, de este tovább van világos. Így ma is az első fél órában tök sötétben kellett mennem. Mázlim volt és ment előttem egy háromfős társaság, akiket tudtam követni és nem kellett azzal vesződnöm, hogy a jeleket kutatom, mert ezt megtették helyettem ők hárman.

A fél távnál álltam meg 11 óra felé és megittam egy kávét 2 db csokis donutssal, valamint megettem a három napos maradék kenyeremet és az utolsó tonhalas konzervemet is. Mindent remekül osztottam be, az utolsó zacskós levesemet is tegnap este ettem meg.

p9240510.jpg4 óra előtt Santiagoban voltam, és arra gondoltam, hogy elsőnek a katedrálisba megyek. De egy hirtelen ötlettől vezérelve követtem 5 német fiatalt, akik egy tökéletes helyen lévő Alberguebe vezettek el, amelyből remek kilátás nyílt a katedrálisra. Az ágyak sem emeletesek és van egy külön szekrényem és pokrócom is. Már be is vackoltam magam és a két napra összesen 20€ volt a szállás. Bár holnap rengeteg időm van, most azért átugrok a katedrálishoz és befejezem a zarándoklatomat. Meg kell ölelni valami szobrot…

Ahogy megérkeztem ide, az volt az első dolgom, hogy Gabinak írtam egy smst:

„Megérkeztem Santiagoba. 790 km, 175 óra, 18 nap – ennek nagy része gondolkodással telt… Mindent szeretnék megosztani veled! Ölellek és a drágáimat is.” Válasz:

„Ok. Majd elmeséled. Vigyázz magadra, puszilunk.”

Olyan érzésem van, mintha nem akarna érzelmeket kiengedni az irányomba, mert nem tudja, mire számíthat. Ebben, sajnos igazat kell adnom neki. Bár az is lehet, hogy nincsenek is benne érzelmek velem szemben. Ezt is el kell fogadnom.

Vajon el fogja ezt a naplót olvasni? Vajon megcsinálom a honlapot? Mi lesz velünk Gabika?

Részemről, Ábrahám után szabadon (13.44-nél), elengedem az evezőket és csak hagyom, hogy sodorjon az ár és minden úgy alakuljon, ahogy az a legjobb mindenkinek.

p9240493.jpgMa egy útszéli kis emlékműnél, az eddig lerakott „aggódás” és „ego” után, leraktam a „megfelelni vágyást” is. Remélem, hogy mind a hárman távol is tartják magukat tőlem. Bár ha csak az ego eltűnik, akkor azzal a másik kettőnek sincs tovább táptalaja.

Holnap az egész napom szabad. Mindent elintézek kényelmesen és még unatkozni is lesz időm.

Ahogy előzőleg írtam, átmentem a szemközti dombon lévő katedrálisba. Megöleltem a szobrot utolsóként, mert 19.30-ig van nyitva. Utána gyönyörködtem az épületben kívülről, belülről. A templom egyik oldalán két srác operákat énekelt, de olyan tisztán, hogy rengetegen köréjük gyűltek. Leültem melléjük és elmerültem a zenében és közben figyeltem az önfeledten táncoló, hullámzó párokat és az jutott eszembe, hogy én vajon miért nem tudok semmi örömömet megosztani azzal az emberrel, akit szívem mélyéből szeretek? Talán az a baj, hogy nagyon akarom? El kéne engednem…

 

Ugrás az aktuális fényképekhez (új ablakban) >>>


Ugrás a 19. napra >>>


 

 

A mappában található képek előnézete 18. nap

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.