El Camino - Az én utam...

Életem egyik leghosszabb napja ez volt.

Reggel 8-kor indultam, mert éjszaka többször felébredtem a horkolásra, ami nem idegesített fel, csak egyszerűen nem tudtam elaludni.

Reggel elég hamar felkapcsolták a villanyt, ami nem zavart volna, de a folyamatos beszéd már igen. Ismét magányos napom volt, leszámítva az egy órás pihenőm utáni 15 percet, amit egy brazil sráccal mentem, felületes beszélgetést folytatva.

Az első 25 km-t megint egyhuzamban tettem meg. Nem is éreztem, hogy annyit mentem és úgy döntöttem, hogy Burgosig meg sem állok, ami további 28 km-t jelentett. Az utolsó másfél óra nagyon unalmas volt, mert egy ipari területen vitt át az út, aztán a külvároson keresztül kellett bemenni az óvárosba. Később többen mondták, hogy van egy alternatív útvonal, én azt javaslom, ha komolyan fontolgatod, hogy rászánod magad az El Camino végigjárására, akkor ennek nézz utána, mert nem fogod megbánni.

Burgosban minden egyes szállás tele volt, de olyan szinten, hogy az összes szálláson még a pótágyakat is kiadták. A recepciós mondta, hogy ha van némi esélyem arra, hogy ágyat találjak, akkor ennek érdekében visszafelé kell mennem a kempinghez, úgy 3 km-t. Mondtam neki, hogy arra senki nem tud rávenni, hogy arra menjek amerről jöttem, ezért megkérdeztem tőle, hogy mennyire van a következő szállás. Burgosig már túl voltam 52 km-en, ezért kissé szíven ütött, amikor közölte velem, hogy még mennyi van hátra. 

Amikor elindultam, már fél hét volt és az előttem álló út hossza 11 km. Leszegtem a fejem és határozott léptekkel indultam útnak. Az árnyékom immár nem előttem, hanem mögöttem volt. Fél kilenckor értem be egy kicsi faluba, ahol szerencsémre volt még egy utolsó ágy. Miután lezuhanyoztam, éreztem, hogy egy métert sem tudtam volna tovább menni, mert elkapott a hidegrázás. Ez akkor jön rám, ha ki vagyok merülve fizikálisan. Jobbnak is láttam átjönni a 20 m-re lévő kis étterembe, ami inkább falusi kocsma volt, és ettem egy tintahalat sült krumplival, 6€-ért, amiben már a jatt is benne volt. A szállásért 5€-t fizettem. Magam nem hittem volna, hogy a határokat ilyen hamar és ennyire ki lehet tolni. Önmagamnak mutattam meg, hogy mire is vagyok képes. 

A zokni gumijánál kipörsent a lában, remélem, holnapra elmúlik. Burgosban éreztem, hogy a bal combhajlítóm meghúzódott, de aztán hamar elmúlt, mert érezte, hogy nincs más választása.

A megtett távon kívül a legmélyebb benyomást, az utat kísérő illatok, szagok tették rám. Hihetetlen, hogy az orr milyen kavalkáddal találkozik. Kezdve a felszántott föld zsíros illatával, a hatalmas, helyenként 1.000 m³-esre felbálázott széna, álatokkal keveredő szagán át, a ma délben esőben átszelt, hegyen lévő, fekete fenyők kipárolgásával bezárólag. Nekem legjobban a birkák és tehenek trágyájának a szaga jön be.
Ma volt egy óra, amikor két lány ment előttem és én már messziről megéreztem, a tájba nem illő füstölő szagát, amit a kezükben vittek. Lassabban mentek, mint az én ritmusom, de mivel imádtam az illatot, ezért alkalmazkodtam hozzájuk. Aztán mikor megelőztem őket, megköszöntem a felemelő élményt.

Nagyon fontosak a szagok az életemben.

Nem zavartak mélységes gondolatok, legalább is nem sírtam. Sodródó voltam csupán.

Holnap Gabinak születésnapja van, fel fogom hívni reggel. Megyek és elteszem magam holnapra.

Ugrás az aktuális fényképekhez (új ablakban) >>>

Ugrás a 8. napra >>>