El Camino - Az én utam...

Nem keltem korán, ahogy jött. A dél koreaiaknak fel volt húzva az órája 7 előtt, de én vígan aludtam háromnegyed nyolcig. Felkelés után megreggeliztem a ház előtt, mialatt jöttek mentek az emberek. Többel közülük szóba is elegyedtem. A házi néninek ez nem tetszett, annyira, hogy kétszer is kiszólt az ablakon, hogy maradjunk csöndben, hogy ne zavarjuk a többi aludni akarót, bár szerintem addigra már kiürült a város. Ki volt akadva a miatt is, hogy valaki kiengedte a macskáját, mire úgy bevágta a csengettyűvel felszerelt ajtót, hogy akiket nem sikerült nekünk felébresztenünk, azt mind felkeltette. Arra gondoltam, hogy jelzem felé a benne lévő frusztrációt egy egyszerű mondattal: Kevesebb szabály, több öröm – Less rules, more joy. Aztán az jutott az eszembe, hogy Ő csak egy régebbi személyiségem kivetülése, és mint ilyet, legjobb, ha elfogadom. Nem is szóltam neki.
Volt egy érdekes találkozásom egy amerikai párral. A srác már tegnap is feltűnt a bayonni pályaudvaron, széles, tökéletes mosolyának, enyhén borostás arcának és izmos testalkatának köszönhetően. Nagyon magasnak tűnt az energiaszintje, ezzel szemben a nő, aki vele volt közel sem sugárzott ilyen harmóniát. Ezt persze csak egy röpke pillanat alatt raktam össze magamban, igazán nem is tudatosodott. Amikor elindultam a szállásról, Ő szólított meg és érezhetően egy hullámhosszon voltunk azonnal. Ez egyébként az egész úton jellemző volt azokra a találkozásaimra, amikor valakivel szóba is elegyedtem. Itt az emberek legnagyobb része nyitott, hiszen tisztában vannak azzal, hogy nagyon sok kérdésükre a választ idegenektől fogják megkapni, ahogy az velem is történt.
Kérdeztem, hogy mi célból vannak itt, mire azt a választ kaptam, hogy újrakezdés és egyből kérdezték az én okaimat is. Kicsit bővebben kifejtettem nekik, hogy ezzel az úttal kívánom tisztázni, lezárni Gabihoz, a feleségemhez fűződő kapcsolatomat és akarok egy új életet kezdeni. Erre ők is elárulták, hogy azért vannak itt, mert 5 éve vannak együtt és a nőnek két gyereke van, akiket ott hagyott a férjénél, mert úgy érezték, hogy a kapcsolatuk mélysége megéri a váltást. Itt próbálják lezárni végérvényesen a múltat és kezdeni valami újat. A srác, James 53 éves, és nincs senkije, de ahogy éreztem, teljesen a nő mellett volt. A velük folytatott 5 perces beszélgetés, ami nagyon hamar nagyon nagy mélységeket járt meg, igazolta az útra hozott kész érzéseimet, hogy jó döntést hoztam a válással kapcsolatban. Ők még nem indultak, mert valamit fel kellett adniuk a postán, ami csak 10-kor nyit. Csak remélni tudtam, hogy még lesz lehetőségem találkozni velük.
Az első két órám során számtalan embert láttam, akik csak vonszolták magukkal a túrabotot, mert mit sem tudtak a használatáról. Akin éreztem, hogy nyitott, annak megtanítottam a használatát. Egy nővel egy kicsit tovább beszélgettem és érdekes dolgot mondott, „Jó tanár lennél!” Ismét egy apró kis megerősítés a dédelgetett álmaimat illetően…
Nem mellesleg a táj és a gyaloglás is fantasztikus érzéseket váltott ki belőlem. Többször is éreztem, hogy könnybe lábad a szemem, ami azt mutatta, hogy összhangban vagyok az örvényemmel, az isteni részemmel, az univerzummal – hívhatjuk akárhogy. Amikor minden ok nélkül elönt a boldogság és csak azt érzed, hogy nem lehetnél jobb helyen, na, az a pillanat megmutatja neked a megvilágosodás állapotát, azzal a különbséggel, hogy az egyik örökre a másik csak egy múló pillanatra szól.
Már az első napon rájöttem – de az is lehet, hogy olvastam valahol és csak most tudatosodik bennem – hogy az El Camino leképezi az életemet. Egyedül indulsz útnak, ahol összeakadsz emberekkel, akikkel megosztod az utad egy részét, majd, mivel a sebességetek nem egyforma, lehagynak vagy te hagyod le őket. Egyesekkel hosszabb, másokkal rövidebb időt töltesz együtt, de kivétel nélkül mindenkitől tanulsz és mindenkinek tanítasz valamit. A fejlődésed egyetlen lehetősége a körülötted lévő emberi kapcsolatokban rejlik, hiszen nélkülük nem tudnád, hogy hol tartasz. Ők tartanak számodra egy tükröt, amellyel szembesülve láthatod önmagad.
Egész nap igyekeztem sokat kommunikálni mindenkivel, éppen önmagam megismerése miatt. A nyelvtudás elengedhetetlen egy ilyen út alkalmával, e nélkül nem lenne ugyan az a tapasztalás. Ahány nyelvet beszélsz, annyi személyiséged van.
Még mikor otthon voltam, mondtam a gyermekeimnek, hogy szedjenek fejenként egy kavicsot nekem, amelyeket felruházok egy-egy nemkívánatos emberi tulajdonságommal és a megfelelő helyeken ott tudok hagyni az út mellett.
Az első kavics ma akart ott maradni. Mielőtt leraktam, ráakasztottam az „aggódást” és hátrahagytam. Mától ez hiányzik az életemből! (A kis fehér kavics a kereszt sarkában.)
Fél háromkor érkeztem a végcélhoz és egy röpke városnézés után, ami inkább volt eltévedés, elfoglaltam az ágyamat 10€-ért. Megfürödtem, kimostam az összes cuccomat, bekentem a lábamat és nekiálltam kibokszolni a cipőmet. Egyébként innentől kezdve ez volt a megérkezés utáni ceremóniám végig az úton. Cipőpucolás közben beszédbe elegyedtem egy német úrral, aki tanár, de jövő februárban nyugdíjba megy és az unokája is most fog megszületni. Azért van itt, mert keresi, hogy jó helyen van-e. Beszélgettünk vagy 20 percet és nagyon kellemes benyomást tett rám. Amikor mentem fel az ágyamhoz, akkor a lépcsőfordulóban összefutottam az amerikai párral és örömmel üdvözültük egymást, mint ezer éves barátok. Azt monda a srác, hogy nagyon szeretik a kisugárzásomat és reméli, hogy lesz alkalmunk együtt menni valamennyit. Mondtam nekik, hogy én is hasonlóan érzek és akartam is velük beszélni. Meg akartam osztani velük azt az érzésemet, hogy a nőből valami mélyről jövő fájdalom sugárzik. Mint később kiderült, nem csal a megérzésem.
Utána lementem az étterembe, ahol előre le kellett foglalni a vacsorához a helyet, ami este 7-kor lesz. Kaptam egy jegyet, amivel igazolom, hogy már kifizettem és jár a kaja. Ekkor vált világossá számomra, hogy még három órám van a kezdésig. Úgy döntöttem, hogy leülök, leírni a napi élményeket és elolvasom, megtervezem a holnapi utat az úti kalauz segítségével. Nagyon jó döntés volt elhozni ezt a könyvet, hiszen minden fontos információ benne van. A szállások címe, ára, az infrastruktúra falvakra, helyekre lebontva, a távolságok, szintkülönbségek, az ajánlott napi út, a vízfelvételi lehetőségek és rövid, lényegre törő leírás az út mentén fellelhető érdekességekről. Nem indulnék útnak nélküle.
Egy szerintem nagyon sarkalatos kérdés a víz. Átlagban napi 5 litert ittam meg és ezt természetesen cipelni is kellett. Az én ivózsákom 3 literes, de nagyon ritkán tettem tele, mert 40 km után már egy kg is sokat nyom a latban, ezért okosan kell megszervezni az utántöltést. Reggelente 2-2,5 l-rel indultam, attól függően, hogy volt-e lehetőségem az úton feltölteni. A déli pihenőimet úgy időzítettem, hogy addigra kiürüljön a vizem és elég legyen még egyszer újra tölteni. A kulacs helyett csak ilyet szabad vinni. Megkönnyíti az ivást és nem is melegszik fel a víz. Gyakorlati tanács, hogy az ivócső végét jobb oldalon vezesd ki, mert a nap végig balról süt. Legalább árnyékban lesz a cső és kevésbé melegszik fel.
A zarándok menü remek volt. Tészta, sült hal és joghurt, valamint egy kancsó bor minden asztalra. Engem ez nem érintett, mert eldöntöttem, hogy nem fogok alkoholt inni az egész út alatt, amihez tartottam is magam.
Az egyik asztalnál maradt két szelet kenyér, azt elkértem és így meg van oldva a holnap reggeli étkezésem a maradék tonhalas konzervvel együtt.

10 körül mentem aludni. Ilyen egy tökéletes nap.

Ugrás az aktuális képekhez (új ablakban) >>>

Ugrás a 2. napra >>>